A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
4 déseket, olyan nagylelkűen megengedi, hogy barátai is részesedjenek azokban. Eber őrködésükkel, sóhajaikkal és könnyeikkel résztvehet- nek a világ megváltásának kiváltságos művében. Leginkább pedig az vesz részt ebben, akinek kiváltsága volt, hogy a Megtestesülésben is közreműködjék. Megengedi neki, hogy a vértanúság tőre átjárja a lelkét, mert tudja, hogy Hozzá hasonlóan ő is vágyakozik a szenvedés után és örömmel öleli őt. Őisbűntelen volt, Őt sem érintette az Évára szórtátok. O sem saját magáért, hanem érettünk szenvedett. A Szentek minden korban megértették ezt a tanítást. Kétségtelen, nekik saját bűneikért is elégtételtkellettnyújtaniuk, és alázatosságukban nem képzelték, hogy többet szenvednek, mint amennyit megérdemeltek. Krisztusével egyesített szenvedésük azonban erőteljesebbé és jelentőségteljesebbé vált. 'Örömmel szenvedek - írja Szent Pál - és testembenkiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az egyháznak javára. " (Kol. 1, 24.) Szent Pál nem azt akarja állítani ezzel, hogy a Kálvária áldozata tökéletlen volt, és nem nyújtott egyszersmindenkorra engesztelést a világ összes bűneiért. Kifejezi azonban meggyőződését, hogy az általuk oly nagylelkűen vállalt szenvedéseknemes kötelezettségünkké teszik, hogy mi is vállaljunk minden szenvedést mind a saját, mind az emberiség bűneinek kiengeszteléséért. Azáltal ugyanis, hogy Krisztus a megváltott emberiség Fejévé lett, szoros kapcsolat jött létre minden ember között. Ezt az érdekközösséget azonban csak akkor fogjuk fel igazán, ha át- érezzük, hogy Krisztus minden tagjának a bűne bizonyos értelemben minket is terhel, és ezért nekünk is részt kell vennünk az érte nyújtott engesztelésben. Ilyen fényben állítja tehát elénk az Úr szenvedése a szenvedés titkát. Nem ad ugyan mindenre magyarázatot, mert nem tudjuk pl. miért szenvednek az értelmetlen állatok is, hiszen azok sem nem képesek szabad akarattal felajánlani szenvedésüket az isteni célra, sem az örökkévalóságbannem nyernek jutalmat érte. A magyarázat azonban, amit nyertünk, több pusztán elvont eszmefuttatásnál, mert fellelkesít minket, hogy az Ur példájára s az Ó szeretetéből fogadjuk el a szenvedést, azzal a lelkülettel, amellyel Ó vállalta. Vigasztalással tölt el az tudat is, hogy .akik közelebb állnak Hozzá, nem kevesebbet, hanem többet szenvednek, mint általában mások. Érthető ez a- zért is, mert ezek jobban vágyakoznak a szenvedés után és ki sem elégítené őket, ha kevesebbet szenvednének. Mi m agunk pedig féljünk a jólétben és vigasztalásban bővelkedő élettől, mert az könnyen érKrisztussal egyesülve.
