A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

3/ Atyja és anyja csodálkozva hallgatták; amit mondott. Simeon ál­dotta őket és így szólt anyjához, Máriához: - Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben; jel, amelynek ellenemondanak, - s a te lelkedet is tőr járja át, - hogy így megnyilvánuljanak sok szív érzései. Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Aszer törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt fér­jével, majd özvegységre jutott. Már 84 éves volt. Nem vált meg a templomtól; éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. 0 is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mind­azoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. (Luk. 2, 25-38.) Ott a jeruzsálemi templomban találkozott össze először a két szövetség szerzője: Mózes és Krisztus. A prófétáknak ezúttal is iga­zuk lett; - az új templom dicsősége fölül fogja múlnia salamoni temp­lom dicsőségét (Aggeus 2, 7. 9.) Hiszen ebbe a templomba jött el az Isten Fia! A törvény igazi szerzője, a templom jogos Ura! Simeon és Anna a hitből és reményből élő Izrael két élő példája. Azoknak képviselői, akikkitartóan hittek a hit ellen is Isten ígéretei­ben és egész szívükből várták a Messiást, Izrael szabadítóját. Simeonnéhány szava több volt a szokásos szerencsekívánságok­nál: - sokak romlására és föltámadására lesző Izraelben; jel, amely­nek ellenemondanak; s lelkedet tőr járja át! - Titokzatos szavak! Nem is igen értette József és Mária rejtelmes értelmüket és jelen­tésüket. Csak hallgatták csodálkozva a vén ember beszédét. S volt is mit tűnődniük a történteken; először az angyal üzenete Máriához: - Jézusnak fogod hívni. Nagy leszO. A Magasságbelinek a Fia. Ural­kodni fog és királyságának nem lesz vége... Azután a pásztorok el­beszélése: mármint, hogy megszületett a Megváltó, a várva várt Messiás, Dávid király városában, Betlehemben... Mária és József számára amessiásvárás nem volt új dolog. Hí­vő izraeliták lévén, ismerték a próféták idevágó jövendöléseit. Most pedig amúgy is folyton a Messiásról álmodott a nép. A rómaiak vas­igájába sehogy se akartak betömi a zsidók. Főleg akkor nem, ha olyan zsarnok ült a trónon, mint ez a Heródes, aki egyedül trónjával törődött és kész volt érte leghívebb embereit föláldozni. Feleségét már régen kivégeztette; sőt odáig ment hatalmi őrületében, hogy az ettől a feleségétől született két fiát is megfojtatta. Csoda-e hát, ha a zsidókkétszeresen érezték zsarnoki uralmát? És most jönnek a pász­torok, hogy mutassák meg nekik az újszülött Messiást?! Ugyan mit érezhették a boldog-félős szülők az efféle beszédek

Next

/
Thumbnails
Contents