A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

48

vallási, erkölcsi és társadalmi életük fogyatékosságaival inkább elfedik, mintsem felfednék Isten és a vallás igazi arculatát" (19. pont.)

Mit tehetünk az ateizmus leküzdés éré 7

J Imádság és vezeklés.

Az ateizmus nagy mértékben sérti Istent és megvonja Tőle a Neki kijáró tiszteletet. Természetes, hogy minden olyan lélek, aki szereti Istent, iparkodik imádságával és vezeklésével kiengesztelni Őt. De ezen felül azért is imádkoznia kell, hogy tegyünk is valamit korunk e lelki rákfenéjének leküzdésére. Maga az imaszándék nárom, kétségtelenül hatékony eszközre mutat rá.

2. Isten elismerése.

"Az ateizmus orvosságát részben a megfelelő módon előadott tani tásban, részben az egyház tagjai ccsorbítatlan életében kell keresni". Vagyis nem elég, hogy elméletileg és szóval valljuk azt, hogy "hiszek egy Istenben", hanem a mindennapi életünknek teljes összhangban kell állnia ezzel az igazsággal, máskülönben nem lehet hatással az Isten-tagadóra. (21. pont.)

3 Az emberi méltóság m e gb e c s ülé s e.

"Az emberi méltóság... Istenben leli alapját és Benne tetőződik

be... Ha viszont ezzel szemben hiányzik az isteni alap és az örök élet reménye, ennek - amint az manapság gyakran tapasztalható - az emberi méltóság vallja súlyos kárát, s megoldatlan marad az élet és halál, bűn és fájdalom rejtélye is, ami az embereket i- gen gyakran kétségbeesésbe kergeti". Éppen ezért az egyház az ateistákat is meghívja eszmecserére, hangsúlyozottan elítéli a különbségtevést hívők és hitetlenek között és arra szólítja fel a hívőket, hogy tevékeny testvéri szeretetüket terjesszék ki hitetlenembertársaikra is. (21. pont).

4. Szociális igazság.

Aszociális igazságtalanság gyakran az Isten-tagadás okává válik. Ismerjük tehát az egyház tanítását a szociális igazságra vonatkozólag és főleg a világi hívek tegyék apostolkodásuknak egyik főterületévé a szociális igazságtalanság kiküszöbölését. Hogy Szentséges Atyánk mennyire fontosnak tartja ezt a kérdést, abból is kiviláglik, hogy 1967. január 6-án az "igazság és Béke" előmozdítására külön szentszéki bizottságot hívott életre. Karácsony hónapjában sorakozzunk föl valamennyien Szentséges Atyánk mögé és ostromoljuk az Ur Jézust, hogy tegyen valameny- nyiünket olyan buzgó hívőkké, hogy főleg életpéldánkkal vonzzuk a Krisztus-hívők táborába minél több ateizmusban tévelygő embertestvérünket!