A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

L

44

OZANAM

Az egyetem és a nyomortanyák apostola

Frigyes utolsó kívánsága volt, hogy Franciaországban haljon meg és Párizsban temessék el. Azért hajóval Marseillesbe utaztak és ott Amália rokonainál szálltak meg. Itt részesült a nagybetegek szentségében. Amália édesanyja és Frigyes papbátyja, meg orvosbátyja is mellette voltak. Pap bátyja látta, hogy elközelegtek az utolsó napok, biztatta öccsét: - Ajánld lelkedet bizalommal, megnyugvással, félelem nélkül Istennek! - Miért kellene félnem Tőle, válaszolta Frigyes, - hiszen annyira szeretem Ot! - Másnap este, karjait egy látomás felé tárva, felemelkedett s felkiáltott: - Istenem, Istenem, légy irgalmas hozzám! - Utána rövid haláltusa után átköltözött az örökkévalóságba. 1853. szeptember 8-a volt. A szomszédos szobában csendesen imádkozott a Sz. Vince Társulat egy csoportja. Ozanam földi vándorlása az Istenanya születésnapján ért véget. Lelke újjászületett s már Teremtőjénél volt.

Amikor végrendeletét felbontották, látták, hogy azt is negyvenedik születésnapján írta, bizonyára az Isten akaratában való megnyugvásról írt sorai után.

... Az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen. - Ma, 1853. április huszonharmadikán, negyvenedik életévem betöltésének pillanatában, súlyos betegségem miatt aggódva, szenvedő testtel, de ép lélekkel, röviden megírom végrendeletemet, amit később, majd ha erőm lesz bővebben fogok elkészíteni.

... Lelkemet Jézus Krisztusnak, Megváltómnak ajánlom, bűneimtől való félelmemben, de a Végtelen Irgalmasságba vetett reményben. A katolikus Apostoli Római Egyház kebelében halok meg. Megismertem a mai kor tévelyeit, de egész életemben meg voltam győződve arról, hogy az értelem és a szív számára egyedül az Egyház