A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
I 42 rozott szándékuk volt, hogy megölik őt. (Ján. 11, 47-53.) Mikor néhány nappal később Jézus Jeruzsálembe ment, a népek pálmaágat lengetve eléje mentek és örömükben földre terítették ruhájukat a Mester előtt. Megható diadalmenet volt ez; Jézus szamáron ült - amitkülönben sohasem tett - miközben a tömeg ujjongva kiáltozott; - Hozsanna Dávid Fiának! - Áldott, ki az Ur nevében jön. Hozsanna a magasságban! (Máté 21,9.) D, dű. Ezutánjézus visszavonult a nyilvánosság elől és csak apostolainak élt. A közeledő viharfelhők árnyéka már ott lebegett a szívekben. Legjobban Jézus tudta, mi vár rá. Nyugalmát és lelkének fölséges békéjét azonban most sem veszítette el. Csak mintha apostolairól való gondoskodása és gyöngédsze- retete lett volna még nagyobb, mint eddig volt. Mi lesz velük, ha már ő nem lesz köztük? S mi lesz Izraellel; mi lesz Jeruzsálem sorsa? Es mi vár a világra, ha ő nincs többé? Jézus mindeddig nem beszélt ezekről a súlyos kérdésekről. A nép csak elijedt volna tőle. A farizeusok meg úgy sem hinnének neki. De itt van a tizenkettő. Ezek a durvakülsejű, sokszor faragatlan modorú, de talpig becsületes legények. Nagy részük még fiatal s kevés meglett korú vanköztük. Már évek óta követik mesterüket mindenüvé. Egy szaváért, hívásáért mindent odahagytak; szüleiket, testvéreiket, házukat, földjüket, foglalkozásukat, halászbárkájukat. Es nem tágítottak mellőle akkor sem, mikor a többi tanítványok jó része csalódottan otthagyta Jézust. Igaz, ők sem értették egészen a Mestert, snem egyszer kimondottan féltek tőle, mert olyan istenien nagy és szép és erős volt előttük. De maradtak, szeretetből. Igaz, őszinte, férfias ragaszkodással és ki nem mondott nagyrabecsüléssel. Hitték szentül, hogy Jézus a Krisztus, azaz a megígért Messiás, akit már egész Izrael úgy várt. És ebből a hitből éltek. Istenfélő, jámbor izraeliták,voltak valamennyien. Izrael sorsa, Isten kinyilatkoztatása, az üdvösség, Izrael szabadulása, a Messiás nagyszerű birodalma jobban érdekelte őket, mint a politika vagy mint a hétköznapi élet hiú örömei és a nagyvilág olcsó és bűnös élvezete. Igaz, ők is csak a maguk módján gondolkoztak ezekről a dolgokról s Jézusnak nem egyszer ki kellett igazítani téves és ferde fölfogásukat. Mert csak lassan, igen lassan nyiladoztak szemeik a Krisztus igazi titkának a látására. A nép magasztalta a Messiást, a farizeusok üldözték, az apostolok szerették és tűzbe mentek volna érte. Érteni ugyan még ők sem értették egészen.
