A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
33 Szabó Ferenc, S.J. Claudel a Xotrv Hamv-ban (Paul Claudel születésének 100. * évfordulójára.) 1866. júniusának egyik reggelén Claudel felfedezi Rimbaud "illu- minations-Villanások" c. gyűjteményét. A 18 éves egyetemi hallgató a politikai tudományokat műveli és diplomata pályára készül. S most találkozik a költészettel. Rimbaud, ez a hitetlen, de spiritua- lista látnok valamiképpen egy másik világot sejtet meg vele. Ne feledjük, hogy a századvég materialista-mechanista szemlélete olyan fojtó légkört teremtett, hogy ennek a lázadó kamasznak megvilágosító látomásai, e "vad misztikus" rejtelmes kalandjai a szellem birodalmában a börtönből való szabadulás élményét jelentették Claudel számára. Később ő maga így írja le akkori lelkiállapotát és a századvég Párizsát; ... En is, akkor 18 éves koromban, Tirusz és Babilon foglya voltam, Párizs legsötétebb sikátoraiban bolyongtam úgy, hogy a Saint-Jacpues utca és Faubourg-Poissonniére utca helyett Pokol utcát és Kétségbeesés-utcát olvastam a táblákon... Most kettőnkön a sor! - kiáltotta kihívóan Balzac Rastignac-ja a Pére La Chaise temetőtől szemlélve Párizst. En, te átkozott város, én az undor és a keserűség tekintetét szegeztem rád onnan az Austerlitz-i híd széléről, ahol a Jardin des Plantes szomszédsága egy kis magányt és csendet biztosított... Lényem legmélyén eltökéltem magam a gyökeres szakításra... elhatároztam, hogy útra kelek és szétvetem magam körül ezt a szörnyű korállbörtönt. Az Óceán utáni sóvárgás volt ez! Ez végre az én tüdőm méreteihez van szabva... ! Claudel diplomatának készül tehát és így akar elszabadulni Párizsból, bejárni a világot, szaladni a nap után, valami újat felfedezni. Valamiképpen minden fiatalnál találkozunk ezzel a romantikus vággyal; de nála az abszolútum vágyát rejti ez a sóvárgás, - a világ- egyetem szenvedélye, "passion de l’Univers", ahogy ő mondja. Spár hónappal később, 1886. karácsonyán következik be a nagypálfordulás: Claudel hirtelen megtér.
