A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
40 Szeder Mihály, S.J. LIBA TÖRTÉNETE (A lőcsfalvi pap napi ójából.) Volt egy időben Almásnak, a lőcsfalvi egyház leányegyházának, egy híres-nevezetes tanítója: Csontos Bemát, - akit a falucska sohasem fog elfelejteni a bonyodalom miatt, amelyet leleményes tanítási módszere gabalyított össze és a liba történetévé nőtte ki magát. Csontos Bemát igazi régi-vágású falusi néptanító volt. Szerinte a gyerkőcöket életre kell nevelni. Nemcsak haszontalan tudománynyal kell teletömni a fejüket, hanem gyakorlati ismeretekkel is. Mivel pedig a falusi gyerek - így szokta volt magyarázni - a falun fog élni és gazdálkodni fog - hát a gazdaságtan elméleti és gyakorlati oktatása - a legfontosabb a világon. A bonyodalom első csomója ott kötődött, hogy Csontos Bemát tanító úrnak a gyakorlati érzéke össze akarta kombinálni a szükségeset a hasznossal, főleg, ami neki volt hasznos. Mert ha az ember már annyit fáradozik, hogy a jövendő nemzedéknek megadja az alapvetést az életre, és a jövendő boldogulásra - bölcselkedett - annyit csak megérdemel az ember, hogy valami privát haszna is legyenbe- lőle. Volt a tanító úrnak szép nagy kertje, gyümölcsöse is. Termett abban minden, ami a gazdaságtani könyvben szépen le van írva. Mindengyermeknek volt egy gyümölcsfája vagy bokra, minden gyermeknek volt egy veteményes ágyása. A tanító úr szakszerű vezetésével ezt minden gyermeknek magának kellett művelnie, gondoznia, az akkori legújabb gazdaságtani módszerek szerint. Örült ennek mindenki. A gyermekek is borzasztóan örvendeztek. Nagy versengés támadt köztük, hogy ki termel majd szebbet, jobbat, nagyobbat és a legtöbbet. A szülők is örültek. A bíró nagy bölcsén meg is jegyezte: - No, végre kaptunk egy rendes tanító-embert. A bonyodalom másik csomója azonban akkor kötődött, amikor rátértek az állat-tenyésztésre. Itt is minden gyermeknek megvolt a
