A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

27

az Istent.

Emesto Ramacciotti professzor, véleménykutatásának az eredményeit összegezve, a következőket állapítja meg:

A római fiataloknak a 60-70 %-a nem mutat lázadó magatartást, hanem sokkal inkább konformista. Az egyes témákkal kapcsolatban adott válaszok összefüggéséből kitűnik, hogy csak 20% következetes, vagyis csak 20% adott minden kérdésre olyan választ, amely a dolgokat tudatosan felmérő és az összefüggéseket látó egyéniségre mutat. A leghatározottabb állásfoglalást kívánó témáknál a következe- tességi arányszám azonban sokkal magasabb. Az egészet együtt szemlélve, megállapíthatjuk, hogy a fitaloknak csak 35 %-a mutat pozitív tendenciát. Azonban ha számba vesszük a formulák mögött lappangó valóságot, azt kell mondanunk, hogy a pozitív beállítottságúak elérik a többséget. A római fiatalok olyan társadalomban élnek, amely mentesíti őket minden erőfeszítéstől. Jólétet nyújt nekik, de képtelen arra, hogy eszményekés spirituális valóságok irányában érdeklődésüket felkeltse. Túl későn biztosít a fiataloknak a közösségi életben helyet, amikor végre pozícióhoz jutnak, egyszerre nagy feladatok elé kerülnek, de ennek ellenére igazán nem lesznek a felnőttek társadalmának a tagjai. Az elmélet és gyakorlat között szakadás van. Előző nemzedékek által áthagyományozott kultúrkincseket átveszik, de kamatoztatni nem tudják, mert még intellektuális síkon sem képesek az asszimilálásra. így magyarázható a római fiatalság lelkében mutatkozó spirituális üresség.

De értékeket is mutat ez a fiatalság. Javára kell írni, hogy a véleménykutatást komolyan vette, a kérdésekre igyekezett őszintén válaszolni, igénye az is, hogy önmagát megismerje, tehát nem is annyira felületes, mint amennyire látszik. A béke és rend oldalán áll, így reagál azokra az áldatlan szociális jelenségekre, amelyeket környezetében lát. Kívánja a biztonságot és fél a jövőtől. Biztonságának az alapját a társadalom és a család stabilitásában látja. Azt is tapasztalja, hogy az önzés, amelyben született és felnőtt, most már fojtogatja, ezért keresi egyéniségének a kibontakozását szociális kapcsolataiban; ezért kerül érdeklődése központjába a közösség. Érzékeny a szociális problémákat illetően, de érzéketlen mindenre, ami politika, vagy társadalmilag bevett kultúrtermék. Elhatárolj ákmagu- kat a fiatalok a felnőttek világától, de hajlandók a dialógusra. Hamarosanmegszűnne a két nemzedék között a szakadás, ha a fiatalok azt látnák, hogy a felnőttek szakítanak monoton, felületes és semmi spirituális értéket nem mutató életükkel. A fiatalok tudják, hogy nem könnyű az ilyen átalakulás. Biztos, hogy nagyobb részük hajlandó

T