A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

14

Elsősorban, hamég nem lenne erről meggyőződve, világosan be kell látnia, hogy félelme alaptalan. Pótolnia kell tehát esetleg hiányos vallásos ismereteit. Helyre kell igazítania Istenről alkotott hamis elgondolását. Istenben az irgalmas Atyát kell látnia, aki a töredelmes bűnösnek örömmel megbocsát, bármekkora és bármennyi bűnt követett is el életében. Ha kételkedik ebben, kezdje el olvasni a Szentírást és számolja össze hányszor biztosít minket Isten az 0 irgalmasságáról. Hamarosan bele fog fáradni, mert több mint ötezer idézetet gyűjthet össze erre vonatkozólag a Szentírásból! Az is fontos, hogy tökéletességre törekvésében az erények gyakorlására helyezze a főhangsúlyt, miután eljutott már arra a lelkiállapotra, hogy a súlyos bűnt akár élete feláldozása árán is elkerülné. Ne féljen tehát a kísértésektől, hanem az Istenszeretetet és a felebaráti szere- tetet szítsa fel minél jobban lelkében. Ne saját magával foglalkozzon szabad idejében, hanem mások megsegítése, mások gondjainakmeg- oldása kösse le minden idejét és érdeklődését.

Miutánbelátta félelmének alaptalanságát, esetleg megkísérelheti kideríteni, hogy mi váltotta ki benne ezt a félelmet? Talán kisgyermekkorában félreértett valamit a hitoktatásban? Vagy elkövetett valami bűnt, ami nagyon megijesztette? Vagy talán túl szigorú volt hozzá anyja, apja, vagy tanára, gyóntatója, az irántuk érzett ellenszenvét és félelmét önkénytelenül is kiterjesztette mennyei Atyjára is! Ha magától nem tudja kiásni félelmének elindító okát, esetleg egy jó ideggyógyász segítségére tud lenni ebben. Fontos azonban, hogy csak olyan orvost keressen fel ebből a célból, aki nem fogja megzavarni őt hitében s nem fog bűnös megoldásokat ajánlani neki félelme levezetésére. Legjobb, ha az orvos és lelkiatyja közösen segítik őt ebben.

A legnehezebb, de egyben legfontosabb feladat azonban az, hogy félelme ellenére is józanul viselkedjék, amint azt értelme diktálja és lelkivezetője, vagy orvosa előírja számára. Ha tehát a lelkivezető megállapítása szerint nincs több gyónnivalója múltját illetőleg, akkor ezentúl semmiféle körülmények között se említse múltbeli bűneit, és gondolatban se foglalkozzék azokra irányuló lelkiismeret- vizsgálattal. Csak az utolsó gyónásától kezdve számoljon be lelkiéletéről s ezt is olyan módon és rövidséggel tegye, amint lelkiatyja előírja neki. Ne változtassa gyóntatóját s ne kezdjen mindent élőiről egy másik lelkiatyánál. Ha a szükség rákényszeríti, hogy másnál gyónják, akkor is állandó lelkiatyja utasításai szerint végezze gyónását. Járuljon rendszeresen a szentáldozáshoz, hacsak minden kétséget kizáró módon nincs meggyőződve arról, hogy súlyos bűnt követett el, amit előbb meg kell gyónnia. Gyónásai előtt rövid lelkiisme-