A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

12

„ÖZVEGY KOVÁCS ISTVÁN”

Fiatalabb éveimben nagyon szerettem temetőben járni: o sírok feliratait böngészgetve lelkem elidőzött azok társaságában, akik befejezték zarándokságukat a "siralom-völgyében" és megérkeztek az "Atya házába". Sokszor igen érdekes felírások örökítették meg egyes elhunytak él etének valami kimagasló vonását. Egy dunántúl i falu temetőjében, két szomszédos síron, olyan felírást találtam, amely nagyon gondol kodó- ba ejtett.

Az. asszony, Kovács Istvánná, Takács Jul ianna 1839-ben halt meg a földbe mélyen besüppedt kő fejfa évszáma szerint. A férje pedig 1858- ban. Tehát mintegy húsz évvel élte túl feleségét.

De nem ez az érdekes! Hanem a férj sírfelirata:

"Itt nyugszom én, ö zv egy K ovács István..."

Özvegy Kovács István! Nálunk csak az asszonyok veszikfelaz özvegyi megnevezést néhai férjük után. De micsoda fenséges házastársi szeretet lehetett ebben az öreg magyarban, aki itt fekszik, hogy halála után magától értetődően, felvette az "özvegy" nevet és viselte önként, hűségben és gyászban, mint valami rangot és oltalmat. Nem vagyok könnyező, de valami szúrja a szememet.

Az egész felírás így szól:

"Itt nyugszom én, özvegy Kovács István, özvegye édes és szerelmes feleségemnek, Takács Jul iannának, kivel is éltem boldog és szerető házasságban 21, majd gyászoltam hű és tisztes özvegységben 19 éveket, várva, hogy a síron túl Istenben talál kozzunk. Amen".

Ezután csak az évszámok,és semmi több. Nem is kell hozzátenni semmit,denem islehet. "Szerelem!" - mondja talán néhány ember kételkedve. Pedig ezbizonyazvolt. Erős és tiszta szerelem a házasságban a sírig és erős és tiszta szerelem a sír után a sajáthaláláig.Svalami mély és nagy dolognak ábrázolása. Annak, amit AquinóiSzentTamásbi- zonyít alaposan és hosszan egy tételében: hogy minden helyesszeretet valahogyan Isten szeretete is.

"Istenben talál kozunk..." - ezvolt egy falusi férfi szívébe írva tizenkilenc éven át és így került a fejfájára. Pedig egészen biztos, hogy nem olvasta Aquinói SzentTamás tenger bölcsességét, de ehhez a bölcsességhez el tudta vezérelni, igenis el tudta vezérelni a síron túl is tartó szerelem...