A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

8 Nem helytelen ugyan, hogy mi egy kis családi ünnepséggel megüljük a családtagok születésnapját és kedves figyelmességünkkel örömöt szerzünk nekik, de azért jó szem előtt tartanunk, hogy ha a többi születésnapról megfeledkezünk, akkor semmiben sem vagyunk kü­lönbek a pogányoknál, akik szintén nagy dínomdánomot rendeznek születésnapjuk alkalmával. Istengyermeki születés­napunk. Összehas onl íthat atl anul f onto s abb esemény volt életünkben, amikor ismét újjászülettünk vízből és Szentiélekből. - Keresztsé- günk napján nem környeze­tünk változott meg, hanem ben­nünk ment végbe lényeges válto­zás, jóllehet külsőleg ez észre­vétlen maradt. Eddig csak kö­zönséges emberek voltunk, ettől a pillanattól kezdve azonban is­teni élet indult el bennünk, cso­dálatos módon részesültünk Isten természetében, Isten gyer­mekeivé váltunk, amennyire ez teremtmény számára lehetsé­ges. Ennek jelentőségét igazában csak az örökkévalóságban leszünk képesek felfogni, hitünk azonban biztosít róla, hogy titokzatos módon rendkívül közel kerültünk Isten­hez, képessé váltunk arra, hogy egykor színről színre láthassuk Ót, és Vele egyesülhessünk. Testünket is felmagasztalta ez a változás, hiszen testünk a bennünk lakozó Szentlélek templomává vált. Ugyan­az az Origenes, aki szinte semmire sem becsülte a közönséges szü­letésnapot, áhítattal borult le megkeresztelt gyermeke előtt és meg­csókolta, mint Isten új templomát. Keresztényekhez nagyon is illő tehát, hogy ezt a születésnapot még nagyobb gonddal üljék meg, mint közönséges születésnapjukat. Minthogy itt lelki újjászületésről van szó, a megünneplésnek is lel­kinek kell lennie. Ott testi lakmározással ünnepel az egész család, itt illő, hogy az Űr Asztalánál gyűljenek össze családi szentmisén, lehetőleg akeresztelés évfordulóján, vagy az ezt követő vasárnapon. Vagy ha ez nem lehetséges, legalább mi magunk ünnepeljük meg is­

Next

/
Thumbnails
Contents