A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

8

Nem helytelen ugyan, hogy mi egy kis családi ünnepséggel megüljük a családtagok születésnapját és kedves figyelmességünkkel örömöt szerzünk nekik, de azért jó szem előtt tartanunk, hogy ha a többi születésnapról megfeledkezünk, akkor semmiben sem vagyunk különbek a pogányoknál, akik szintén nagy dínomdánomot rendeznek születésnapjuk alkalmával.

Istengyermeki születésnapunk.

Összehas onl íthat atl anul f onto s abb esemény volt életünkben, amikor ismét újjászülettünk vízből és Szentiélekből. - Keresztsé- günk napján nem környezetünk változott meg, hanem bennünk ment végbe lényeges változás, jóllehet külsőleg ez észrevétlen maradt. Eddig csak közönséges emberek voltunk, ettől a pillanattól kezdve azonban isteni élet indult el bennünk, csodálatos módon részesültünk Isten természetében, Isten gyermekeivé váltunk, amennyire ez teremtmény számára lehetséges. Ennek jelentőségét igazában csak az örökkévalóságban leszünk képesek felfogni, hitünk azonban biztosít róla, hogy titokzatos módon rendkívül közel kerültünk Istenhez, képessé váltunk arra, hogy egykor színről színre láthassuk Ót, és Vele egyesülhessünk. Testünket is felmagasztalta ez a változás, hiszen testünk a bennünk lakozó Szentlélek templomává vált. Ugyanaz az Origenes, aki szinte semmire sem becsülte a közönséges születésnapot, áhítattal borult le megkeresztelt gyermeke előtt és megcsókolta, mint Isten új templomát.

Keresztényekhez nagyon is illő tehát, hogy ezt a születésnapot még nagyobb gonddal üljék meg, mint közönséges születésnapjukat. Minthogy itt lelki újjászületésről van szó, a megünneplésnek is lelkinek kell lennie. Ott testi lakmározással ünnepel az egész család, itt illő, hogy az Űr Asztalánál gyűljenek össze családi szentmisén, lehetőleg akeresztelés évfordulóján, vagy az ezt követő vasárnapon. Vagy ha ez nem lehetséges, legalább mi magunk ünnepeljük meg is