A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
2 juk vértanúságáról. Vértanúk lettek, mert nem akarták sertéshúsevéssel megtagadni hitüket. A vértanúságra pedig éppen a föltámadásba vetetthitadta nekik az erőt. A zsarnok lenyúzatta már a második testvér fejéről a bőrt. Megkérdezte a hóhér, eszik-e sertéshúst, mielőtt egész testében halálra gyötrik. "Nem teszem", - felelte. Szörnyűkínzások után haldokolva mondta; - "Te istentelen gonosz ember, megölsz ugyan minket itt a földön, de a világ Királya az örök életre való föltámadásban föl fog majd ébreszteni bennünket, akik az ő törvényeiért halunk meg". (Vö. II. Mák. 7. fejezet). A halottak emléknapjára rendelt mise szent leckéjében olvassuk, hogy Makkabeus Jú- dás "helyesen és jámboran gondolkozott a föltámadásról", mikor elesett katonáiért engesztelő áldozatot mutattatott be az Urnák. (Uo. 12, 43.44.) Az Úr Jézus többször és világosan szólt a föltámadásról. így pl. "Eljön az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszát cselekedtek, az ítélet föltámadására". (Ján. 5, 28-29.) A föltámadást hirdették az apostolok is. Különösen Sz. Pál írt és beszélt erről sokszor és szívesen; írt a két korintusi, a tesszaloniki, kolosszei levélben, beszélt a zsidó nagytanács, Félix és Fesztusz helytartók és Agrippa király előtt. (L. Apóst. Csel.) A föltámadásra szóló tant a keresztény hit alaptételei közé sorozta: - "Ha a halottak nem támadnak föl, akkor Krisztus (aki szintén halott volt) sem támadt föl. Ha pedig Krisztus sem támadt föl, akkor semmit sem ér a ti hitetek... Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél". (I Kor. 16, stb.) A föltámadást hirdette az egyház is, kezdettől fogva mind a mai napig, változatlanul. Tehát rendületlen hittel vallhatjuk a mise credó-jában: "várom a holtak föltámadását.. ."Föltámadt Krisztus, a fő, föl kell támadniuk a tagoknak is, akiket őmegváltott és megszentelt. Föltámadunk pedig ki-ki saját testében, amint Krisztus is saját testében támadt föl, amelyen hordta a szív és a kezek sebhelyeit. Itt azonban a hívő embernek is lehetnek biz ony os nehézségei. Ezek részben megoldhatók, részben Isten mindenhatóságára kell bízni azok megoldását. Hogyan lehetséges, hogy a szétszóródott, már földdé vált, sőt talán "füstbe ment" por és hamu összegyűjtve újra egy szerves emberi testet képezzen? Ki válogatja ki az elkeveredett részecskéket a föld és levegő anyagából? Fölvetette valaki ezt a kérdést a híres angol természettudós, Newton előtt is. Az nagyon leegyszerűsítette a megoldást. Egy marék vasreszeléket
