A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
29 jelentkeznek, hamarosankideríthetjük, hogy mikor tulajdonítható le- hangoltságunk szervezeti működésünknek és mikor a külső eseményeknek, időjárásnak, stb. Érdemes csak a lehangoltsággal járó napokra figyelni, mert ezeketkönnyebbészrevenni, mint a boldog napokat. Itt is vigasztaló tény, hogy sokkal több boldog napunk van, mint borús. Másik vigasztaló tény, hogy mire a lehangoltság mélypontjára érünk, szervezetünk már túl van a mélyponton és felfelé halad. Ha sikerült az időszakokat felfedeznünk, ez is segíteni fog minket boldogságunk állandósításában, mert nem fog megzavarni minket a látszólag megmagyarázhatatlan kedvvesztés. Munkánkat is úgy oszthatjuk be, hogy ezekben a napokban nem olyan munkákat veszünk tervbe, amelyekhez nagy lelkesedés, kezdeményezőkészség, alkotási vágy kell, hanem inkább a tudományos kutatásba, adatgyűjtésbe merülünk bele, vagy különös megerőltetést nem kívánó, szokásos munkákat végzünk. Egy ügyvéd, míg rá nem jött ennek az okára, ezekben a napokban annyira megcsömörödött hivatásától, hogy más pálya választásán gondolkozott. Miután azonban rájött a lehangoltság természetes okára, nyugodtan kivárja annak elmúlását. Összefoglalás. - Határozzuk el tehát, hogy oly kedvesek leszünk másokhoz, amilyenek csak lehetünk. Kissé kevésbé fogjuk bírálgatni másokat és türelmesebben elviselni hibáikat, tévedéseiket. Alehe tő legjobb szándékot fogjuk feltételezni náluk. Nagylelkűekleszünk mások dicséretében, bátorításában, ösztönzésében. Bátran kifejezzük ez irányú érzelmeinket. - Naponta néhány személyt megdicsérünk valamiért. Havan feles égünk, naponta egyszer-kétszer fejezzük ki valamilyen módon, hogy szeretjük őt. Amennyire csak képesek vagyunk rá, viselkedjünk úgy, mintha máris sikert értünk volna el, mintha máris olyan egyéniségek lennénk, mint amilyenné válni akartunk. A tényeket mindig derűlátó módon ítéljük meg, s jó oldalukat lássuk. Naponta legalább háromszor mosolyogj! Bármi történik is, viselkedjünk nyugodtan és értelmesen, amennyire csak képesek vagyunk rá. Teljesen kér ülj ük el a lehangoló, elszomorító dolgokra való gondolást! i