A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
48 Rámnézett; - Szép. De hol a költemény?- Hát nem látod? - kiáltottam fel, - a szemed előtt van! Róbert közelhajolt a medence üvegfalához és csendesen csak ennyit mondott: - Te, azt hiszem, hogy ez afehérfarkúOrlandóbeteg. Három napig figyeltem a fehérfarkú Orlandót. Nincs semmi baja. De vagy Róbertnek, vagy nekem van. Neki talán, mert nem lát költeményt ott, ahol az látható? Nekem talán mert ott is azt látok, ahol nincs? És ha mind a kettő baj, vajon, melyik baj a nagyobb? AZ ISTEN PERCE ... _______________________________ A kolumbiai televízióban minden este tíz óra tájban a kép- ernyőn egy ötven év körüli pap jelenik meg. Legtöbbször kísérettel. Például egy indián családdal. A pap beszélgetni kezd a családfővel: - Mi a neved?-.Gonzales. - Mi a foglalkozásod? . Nincs munkám. Nyolc gyermekem van, a legfiatalabb hároméves. Rágógumit árulunk az utcán, abból élünk. • Mikor ettetek utoljára ebédet? - Két nappal ezelőtt. - Hol laktok? - Egy rokonnál. Krisztus nevében adjatok kölcsön ötszáz pesot, egy kis házikót szeretnék felépíteni. A pap, aki a műsorszámot vezeti, Rafael Garda Herreros. A műsorszám címe: Minuto de Diós - Isten perce. Eddig húszezer családot ragadott ki végső szükségből a televízió segítségével. Rafael atya Eszak-Kolumbia Cucuta nevű városában született - előkelő családból. Atyja akarata ellenére lett pap. "Ha pap leszel, mondj le a karrierről, főképpen pedig arról, hogy gazdag leszel" -mondotta tábornok apja, s a fia elhatározta, pontosan megvalósítja, amit atyja elriasztásként hangoztatott előtte. 1935-ben szentelték pappá. Felszentelése utántovább folytatta tanulmányait: a svájci Fribourg egyetemére iratkozott be a szociológiai szakra. Nem csupán a szegények kérdéseiről beszél a rendelkezésére álló néhány perc alatt. Megtörtént, hogy egy házaspár egy csöpp gyermekkel a karján lépett Rafael atya elé: - A kicsit Rafaelnek neveztük el. Kezdetben nem akartuk vállalni - mondotta az apa. Törtük a fejünket, mi tévők legyünk. S egy este meghallgattuk "Isten percétMegrázott bennünket. Meggyőzött, hogy vállalnunk kell a gyermeket. A- zért kapta a keresztségben az ön nevét. - S a kis Rafael nem egyetlen, aki az Isten percében elhangzott intelmeknek köszönheti életét. Az "Isten percéből" egész lakótelep nőtt ki. A főváros, Bogota szélén fekszik, kétezerötszáz lakosa van. Templomot, iskolát, orvosi rendelőt, vásárcsarnokot is építettek benne az adakozók esőnkén- tes társadalmi munkások. A telep első házát egy kilencgyermekes apa kapta, aki üzemi baleset következtében meabénult.
