A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

14

Mindnyáj an tudunk példákat említeni erre saját életünkből. Amit azonban elfelejtünk az, hogy talán ezer eset közül egyben ismerjük csak fel ilyen világosan Isten gondviselését, pedig a valóság az; 0 állandóan gondot visel ránk, állandóan segít és irányítja életünket.

A napról napra, pillanatról pillanatra kapott Isteni segítséget nevezzük segítő kegyelemnek. A legkülönbözőbb alakbanjelentkezhet ez a kegyelem. Közölheti velünk Isten egy könyv lapjain keresztül, vagy egy szentbeszédben halljuk meg hozzánk szóló üzenetét. Utunkba vezethet Isten egy személyt, aki jó hatással lesz ránk, vagy elszakít egy barátunktól, akinek társasága veszélyes lehet számunkra. Ugyanígy irányítja életünk egyéb eseményeit és munkáinkat aszerint, amint az ok legjobban javunkra válnak. Életünkben semmi sem jelentéktelen ebből a szempontból Isten számára.

A jóindulatú személy, aki állandóan a megszentelő kegyelem állapotában él és imádságos lélekkel mindig Isten akaratát keresve dönt, minden pillanatban részesül Isten segítő kegyelmében. Kis sugallatokkal, ösztönzésekkel Isten állandóan irányítja őt a mennybe vezető úton. De még a bűnösre is állandóan hull a kegyelem zápora. Nála Isten arra törekszik, hogy egy repedésen keresztül behatoljon megkérgesedett leikébe és bűnbánatra indítsa őt. Csak miután ez megtörtént, fejthetik ki teljes hatásukat Isten egyéb kegyelmei az ő lelkében is.

Segítőkegyeim éneknagylelkű felajánlásában Isten mindig tiszteletben tartja akaratunk szabadságát, amellyel megajándékozott minket. A kegyelem és a szabad akarat összmunkája azonban olyan mélységes titok számunkra, amelyet csak a mennyországban fogunk teljesen megérteni.

Egy hasonlattal azonban némiképpen megvilágíthatjuk a kettő szerepét cselekedeteinkben. Gondoljunk azokra az autókra, amelyekben a kormányzást is megkönnyítik megfelelő erő-átvitellel. Elég egy ujjunkkal megérinteni a kormánykereket és máris könnyedén tudjuk irányítani a kocsit. Erre a kis érintésre azonban szükség van, az autó magától nem tudja kormányozni magát. Hasonlóképpen, életünkben is Istenkegyelme végzi el a munka nagy részét. A mi feladatunk csak az, hogy egy kis mozdulattal, egy "akarom"-mal, vagy "nem akarom"-mal működésbe hozzuk a rendelkezésünkre álló isteni kegyelmet, vagy pedig kihasználatlanul hagyjuk.

De éppen azért, mert ez a helyzet, oktalanság lenne öndicséretünk amiatt, hogy a kegyelem munkába állítása által valami jót cse-