A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9. szám

47 OKOSSAÄ A négy sarkalatos erény közül az okosság erénye a legfon­tosabb s mégis erről hallunk legkevesebbet. A mértékletesség eré­nye ellen véthetünk például mind a túlzásba vitt evéssel, mind pedig a túlzásba vitt böjtöléssel. A bátorság erénye ellen is véthetünk túl­zott merészséggel és túlzott óvatossággal egyaránt. Az arany közép­utat, amelyet járnunk kell az okosság erénye jelöli meg számunkra. Az okosság erénye képesít minket annak megítélésére, hogy mit kell tennünk és mit nem szabad megtennünk bizonyos esetekben. Az okos embernek jó az ítélőképessége. Az okosság lehet természetes er ény ünk és természet- feletti erényünk is. Önneveléssel az is szert tehet az okosság természetes erényére, aki nem hisz Istenben. O is meg tudja ítélni, hogy tisztességes ember számára milyen eljárásmód helyes és mi helytelen. A keresztség kegyelme azonban ennél többre képesít minket, mert vele megkaptuk az okosság természetfeletti erényére való ké­pességünket. Most már Isten kegyelme is segít minket a helyes dön­tésben. ítéletünk alapja is megváltozik. Már nemcsak azt nézzük, hogy mi a megfelelő egy tisztességes ember számára, hanem azt kutatjuk, mi a legtetszőbb Istennek. A természetfeletti okosság erénye tehát tovább fejlesz­ti bennünk a természetes okosság erényét. Ehhez szükségünk van hi­tünk alapos ismeretére és segít benne az is, ha kellő élettapaszta­lattal rendelkezünk. Természetesen előfordul néha az is, hogy a természetes okos­ság szava ellenkezik a természetfeletti okosság ítéletével. Termé­szetes okossággal talán kijelentjük: - Zuhog az eső, nem megyekmi- sére. - Természetfeletti okosságunk azonban biztat; - Vedd fel az esőköpenyt s vidd az esernyőt. Isten kedvéért megázhatsz egy kicsit. - Vagy természetes okosságunk óva int: - Ne Írasd be a katolikus is­T

Next

/
Thumbnails
Contents