A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

45

Cser Lősz I ó , S.J.

fei^asíEíMí] iKSíL'ü'isis&ü&sa's?

Plébániai életünkbe Róbert, a vadonatúj káplán mint egy bomba robbant bele. Térfogatban és vérmérsékletben egy nagy darab kamaszfiú jött közénk, aki életkedvével és gondtalanságával nem is hasonlított hozzánk öreges, fáradt emberekhez.

Autójával úgy vágtatott, mint a mai fiatalok, haját hosszúra növesztette, szeretett társaságba járni. Egy reggel "elszaladt" Bostonba és már este vissza is jött. A távolság nem számított, - ritkán engedte vadonatúj autóját nyolcvan mérföld alatt "cammogni".

Bárom fordulót is tett szobája és autója között. Egy ötvenliteres apuárium lámpa világítás sál, nylon zacskóban úszkáló halakkal ragadta meg figyelmemet legjobban. Gyors készülődés, sósvíz keverés és egyéb munkálatok után mutatóujj nagyságú tengeri lovacskák - hét- szivárványszínben fénylő tengeri hal - különféle ázalékok élvezték a mesterséges tengerüket.

A baj másnap kezdődött. Az apuárium édesvízi halaknak készült. A sósvíz kikezdte az üveglapok gumi-összeeresztését és a mesterséges tengervíz csöpögni kezdett a padlóra. Még az délelőtt, - ki tudja honnan - Róbert egydarabból öntött műanyagú aguáriumot kerített és odatelepítette tengeri barátait. Mit csináljon az ötvenliteres medencével? Megkérdezte, tudnám-e használni.

Azóta, míg Róbert barátom tengeri halakkal játszik, én édesvíziekkel. Mindez így futtában leírva egyszerűnek látszik. Pedig az aguáriumok ott a szobánk sarkában jóbarátokat és ellenségeket szereztek, megismertettek velünk eddig soha nem látott környéket, szórakoztattak, bosszantottak, kétségbeejtettek és kimondhatatlan sikerérzések központjai lettek.

Róbert tengeri lovacskája elszürkült, - kétségbeesve őriztük a késő éjszakába, hogy mi lesz vele. Rendelése Califomiából késett,