A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
34 De amikor neki látunk annak, hogy komoly önneveléssel elsajátítsuk mindazokat a tulajdonságokat, amelyek ellenállhatatlanulszeretetreméltóvá tesznekmajdminketmindenki előtt, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a nemes célt csak Isten kegyelmével tudjuk elérni. Imádkozzunk buzgón érte, és működjünk közre vele állhatatosan. Talán mi nem sokat törődünk azzal, hogy szeretnek-e minket az emberek vagy sem? Sőt talán még méltóságunkon alulinak is tartjuk, hogy azért tegyünk valamit, hogy vele mások szeretetét kiérdemeljük. Mi csak azzal törődünk, - mondjuk - hogy Isten szeressen minket, ez teljesen kielégít, még akkor is, ha az egész világtól csak gyűlöletet és megvetést kapunk. És meg vagyunk győződve arról, hogy ennél nemesebb indítóokok nem is vezethetnek minket. Kissé, vagy talán nem is csupán kissé, lenézzük azokat, akik arra törekszenek, hogy embertársaik szeretetét is megnyerjék. Eltekintve attól, hogy az ilyen gondolkodás nagyfokú gőg és fel- fuvalkodottság jele lehet, már azért is helytelen, mert ellenkezik Isten velünk való szándékával. Isten az ő Fia Titokzatos Testének tagjaivá tett minket és rajtunk keresztül akarja kiárasztani kegyelmeinek nagy részét is az emberiségre. Rajtunk keresztül akarja vonzóvá tenni egyházát és másokat is meghívni abba, hogy "egy akol legyen és egy pásztor". Az őskeresztények pompásan töltötték be ezt a fenséges hivatást. "Nézzétek, mennyire szeretik egymást!" - figyeltek fel rájukapogányokés eltöltötte őket is a vágy, hogy ehhez a közösséghez csatlakozzanak. De ennek az ellenkezője is megtörténhet. Ha mi visszataszító módon viselkedünk, eltaszítjuk Krisztustól mindazokat, akik minket tartanak a katolikus egyház megtestesítőinek, képviselőinek. Minél fontosabb szerepet tölt be valaki Krisztus Titokzatos Testében, annál inkább kell törekednie arra, hogy szeretetreméltó legyen a személye. Nem elég, ha csak egyéb téren törekszik a tökéletességre. Láttuk, milyen csodálatos hatása volt az emberiségre XXIII. János pápa szeretetteljes egyéniségének. A szeretetreméltóság hiánya az, amit a hívek leginkább felrónak papjaiknak. De ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy minden egyes hívőnek is fontos szerepe van Krisztus Titokzatos Testében s míg másokat elítélnek a szeretetreméltóság terén megnyilvánuló fogyatékosságaiért, saját magukat is elítél - lik, ha ők sem különbek ezen a téren. Ha tehát igazán szeretjük Istent és maradéktalanul akarjuk be
