A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
32 Elérkezett az óra. Magyarok, németek, spanyolok, törnek Budára, mint az oroszlánok. Legyetek hősök ti is. Minden múlandó, csak a vitézség örök, - mondotta az aggastyán és kezébe vette drágaköves kardját. Azután lemutatott a vár körül nyüzsgó' táborra. Délután egyszerre megszólaltak az összes ágyúk. Villámgyorsan a falak alatt termett a sereg. Belül az ó'sz Abdi biztatta hős népét:- Minden múlandó, csak a vitézség örök! Még a török asszonyok, gyerekek és aggastyánok is a bástyákra rohannak. Kénköves fazekakat, égő szurokkoszorúkat dobálnak az ostromlókra. Lángoló gerendák hullanak alá. Lobogva ég a vitézek ruhája. Lángoszlopok csapnak fel a kövek alól. Minden hiába. A sokaság fölött, sötét lángok, füstölgő romokfe- lett egyszerre csak megjelenik a szűz Máriás hófehér zászló. Itt egy, ott is egy mintha fehér békegalamb szállna a halálvárosa felett. Egyre följebb, egyre magasabban lobog, már ott leng a véráztatta bástyán, ahol a legnagyobb a harc és legolcsóbb a halál.- Légy áldott szent városunk, Magyarország ősi városa, - suttogta Ramocsaházy Endre és kitűzi a zászlót a legmagasabb falra.- Dicsérünk örökké, csodatévő Szűz Mária, - mondja megille- tődve Fiáth János és kitűzi a Szűzmáriás lobogót.- Lobogjon a. zászló amíg csak magyar szív dobog a földön.. - kiáltja Petneházy Dávid és kardjával a zászlóra mutat. A vitézek észreveszik és kipirul arcuk a büszkeségtől. Buda a miénk! - harsog a kiáltás és özönlik a várba a sok katona. Magyarok, németek, olaszok, spanyolok, fáradtan, porosán, ezer sebből vérezve, de mégis boldogan. Ki tud ellenállni ekkora rohamnak? Ott hunyja le fáradt szemét a vár hősi védője, az oroszlánszívű aggastyán, Abdulrahmán Abdi basa. Már halkult a harci lárma, három vitéz lépettbe aBoldogasz- szony templomába. Fiáth János, Ramocsaházy Endre és Petneházy Dávid hálás szívvel térdeltek. A szemükben könny csillogott, a szívükben öröm reszketett.- Köszönjük segítségedet Budavári Boldogasszony! Légy áldott, és legyen áldott örökre, aki ajkára veszi gyönyörű nevedet. A lemenő nap aranyos sugaraival árasztotta el a romokban heverő, de újra kereszténnyé lett ős Buda várát. A vár felett diadalmasanlobogtak a Szűz Máriás magyar lobogók!
