A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
6 b) Nem képes eloszlatni a kételyt. Mindezekben az esetekben fontos, hogy a lelkiismeret tévességéről fogalma se legyen az illetőnek, vagy legalábbis komoly kétség ne merüljön fel benne. Amint azonban komoly kétely merül fel benne a lelkiismerete helyességét illetőleg, köteles előbb eloszlatni a kételyt, ha erre egyáltalában módja van. Ezt megteheti mások megkérdezése, vagy önálló kutatás által. Ha azonnal nem sikerül eloszlatni a kételyt, viszont cselekednie kell, választhatja azt a cselekvésmódot, amelynekmegengedettsége komolyan valószínűnek tűnik fel előtte, még akkor is, ha az ellenkező cselekvésmód helyessége még valószínűbben helyesnek látszik. Ha tehát kételkedni kezd vallása helyességében, mindaddig kitarthat benne, míg kutatásai meg nem győzték őt arról, hogy Isten más vallás követését kívánja tőle. Pusztán tehát azért, mert valószínűbbnek tartja, hogy Isten ezt a másik vallást kívánja tőle, még nem kell otthagynia eddigi vallását. c) Nem is próbálja eloszlatni a kételyt. Bűnt követ el azonban akkor, ha kétes lelkiismerettel cselekszik olyan esetben, amikor egyáltalán nem is törekszik kételyének eloszlatására, pedig módja lenne erre. így például, ha komoly kételye támad vallásának tévessége iránt és mégsem kezd kutatni az igaz vallás után. El tompított lelki ismeret. Az eddigi esetek aránylag elég egyszerűek, mert főleg értelmi téren kell eldönteniük valamit. Az igazi bonyodalmakat azok a helyzetek okozzák, amelyekben erőteljes érzelmek, vágyak, ösztönök gátolnak valakit abban, hogy értelmére hallgasson. Ezek az érzelmek, ha állandóan vezettetni engedi magát általuk, végül elérhetik, hogy értelmének tiltakozása már nem is jelentkezik. Lelkiismerete eltompul, szinte kihal belőle. Ez rendszerint akkor következik be, ha valaki hosszú időn keresztül ugyanazokat a bűnöket követi el. Kezdetben még érez lelkiismeretfurdalásokat, de mivel ahelyett, hogy meggyónná bűnét, egyik bűnt a másikra halmozza s így fokozatosan elnyomja lelkiismerete tiltakozását. Főleg, nagy ennek a veszélye, ha (pl. érvénytelen házasság miatt) nem is járulhat szentségekhez. Az ilyen ember egy idő múlva már "úgy ítéli", hogy amit tesz, nem is lehet igazán súlyos bűn, hiszen lelkiismerete nem tiltakozik ellene. Talán hangsúlyozza is, hogy "ő szereti Istent" és hogy "el sem tudná képzelni, hogy az az Isten, akit ő annyira szeret, a po
