A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9. szám

2 magyar dallam, de még jobban az a hír, hogy a szolgáló dalolt nehéz munkája közben. Másnap megjutalmazta a vidáman dolgozó derék le­ányt. Szent Gellért is szerette a munkát. Sokat dolgozott a lelkek meg­mentéséért, a kereszténység elterjedéséért. Es nemcsak fiatalságát, erejét adta Jézusnak, hanem az életét is... Az öreg tölgy elhallgatott meséjében. Hosszasan nézett fel a kék égre. A fiatal kis nyírfák ijedten rázkódtak össze. A nagyobbak cso­dálkozva bólintgattak. Az öreg tölgy csendesen folytatta:- Szent István halála után nagy zavar keletkezett az országban. A pogányok fellázadtak. A keresztényeket megölték, a templomokat felgyújtották...- Isten irgalmazzon... rezzentekfel ijedten a hallgató fák. Ép­pen ideje volt, hogy egy új király jöjjön és rendet teremtsen. Min­denki hívta és várta az új királyt. Sz. Gellért is eléje ment egy buz­gó kiscsapattal. A mai Gellért-hegy és Sashegy közötti völgyben hú­zódott meg a kis sereg a pesti rév felé. Éjszaka Isten csodálatos álomban előkészítette Sz. Gellértet a vértanúhalálra. Reggel a szentmise előtt elmondta álmát kísérőinek és buzdította őket, hogy készüljenek fel a szent vértanúságra. Mindnyájan buzgón meggyóntak és megáldoztak. Nemsokára csakugyan rájuktört egy vad pogány csapat. Már messziről kőzáport zúdított rájuk. Ekkor a szent püspök kísérői közül többen meghaltak. Az imába merült Sz. Gellértnek azonban semmi baja sem esett. Is­ten fényesebb dicsőséggel akarta megjutalmazni buzgó szolgáját, a- zért hosszabb szenvedést rendelt neki. A szentéletű püspök bátor szívvel vállalta ezt is. Mikor kocsiját feldöntötték, megáldotta bán- talmazóit. Erre azok még dühösebbek lettek. Kétkerekű taligára kö­tözték, elvonszolták a hegyre és onnan lelökték a mélységbe. Sz. Gellért egyik szikláról a másikra esett, tört testtel hullt le a Duna partjára. Odalenn más pogány csapat várta. Dühösen nekiestek, lándzsá­val átszúrták mellét, szent fejét pedig úgy a sziklához csapták, hogy menten szétloccsant. Ronccsá lett testéből ömlött a vér... Pirosra festette a kősziklákat s beszivárgott a szomorú magyar földbe. .. Lel­ke pedig felszállt az Urához, Istenéhez, akit oly nagyon szeretett, imádott... Azóta az égből inti és segíti az embereket, különösen a budapestieket, hogy szent vallásukhoz jó és balsorsban egyformán hűségesek legyenek...

Next

/
Thumbnails
Contents