A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
44 Alkonyat után, mikora hirtelen est közelgett, mosolyognom kellett. Vajon miért nem beszéltem inkább az Adriáról és az Indiai Óceánról? Azok nagyobb vizek és sok élményem volt felettük, míg hajónk végigúszott a fél világ szélén. A kertajtóban szétszéledtek a gyerekek. Csak egy maradt mellettem. Velem jött egészen a városkapuig. A kis pogány fiú szótlanul lépdelt mellettem. Aztán egyszer körülnézett, hogy hallja-e valaki és megszólalt:- Szeretnék megkeresztelkedni. Kérd a te pártfogódat, László királyt, hogy beleegyezzenek a szüleim. Ezt mondta és meghajolt a kínaiak utánozhatatlan tiszteletadásával. Aztán szaladt a többi pajtások után. t 6. (j lom Este fáradtan feküdtem le. Ilyenkor mindig vanvalamiféle álmom. Azt álmodtam, hogy egy düledező pagoda mellett vitt el az utam. Nagyon meleg volt. Kimerültnek éreztem magam és odahúzódtam a düledező romok alá, ahol egy törtkarú, poros Buddha szobor lábához ültem. A kis áldozati asztalhoz támaszkodtam, melyen már senki sem mutatott be áldozatot. Táskámból kivettem törölközőmet, hogy felitassam verejtékemet. S akkor kihullt a fényképalbumom és magától peregtek lapjai. Láttam egy teniszpályát. Kis pajtásaimat intézeti ruhában. Egy színpadot, ahol jelmezben játszottunk valaha. Egy harkányi kirándulás képét. Egy úszómedencét, ahol valaki éppen levegőbe emlekedett az ugródeszkáról. Aztán felvillant a balatonfüredi uszoda kopott és komor négyszöge. Alföldi búzatábla képe terült fölébe. Legelésző birkanyájat láttam egy domboldalon. Apámat vadászpuskával a vállán. Valami emlékképet láttam egy árvaházi látogatásról. Aztán egy karácsonyfát. A János-hegyre futó fogaskerekű vasutat. Szegeden a Tisza-partot, Esztergomot a szőlőhegyekről. Aztán hirtelen előtűnt Szent László fej-ereklyetartója, melyet a budai barlangtemplombanláttam, másolatban. A különösarcú érc megmozdult. Egyszerre teste nőtt a fejnek. A nagy király kilépett az albumomból. Kezébe emelte ezüstbárdját és felemelte homlokát. Erős testén szinte szétpattant a vért. Szerettem volna szólni, de nem jött hang belőlem. A király némán állt és hosszan kémlelt a messzeségbe. Követtem tekintetét és úgy láttam, hogy kínai városfalunk felé néz. Láttam, hogy kemény tekintetű szemében feltűnik egy ház. A félignyitott ajtón át egy fiú látszik, aki kínai könyve fölé ha-