A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

41 illendőségből, bár úgy sejtette egyik-másikunk, hogy a gyereké az elsőség, hiszen őket szerette legjobban az Isten... Mise után aztán összetalálkoztunk szüléinkkel. Néha megálltunk nézni a színes, hullámzó emberáradatot. Talán azóta szeretem any- nyira a színeket.. . Sok tarkaság volt a piactéren, ahol a lányok nyolcasával sétáltak, összekapaszkodva, mint valami sokvirágos színes csokor. Ha végigmentek néhányszor a széles térenés minden­ki látta őket, akkor hazamentek, hogy helyet adjanak az embereknek, akik ilyenkor tárgyalták meg a föld dolgát. A templommal szemben állt az iskola, ahol annyi mindent lehe­tett hallani Tolna vármegyéről, sőt az egész országról. Itt tanultunk olvasni, meg számolni. Itt szégyenültünk meg sokszor, mert nem ment a fejünkbe, mi a neve ennek vagy annak a "növénynek", amit soha nem láttunk, vagy másképpen neveztünk, mint a könyv. A tér­képről is nehéz volt leolvasni merre folyik az Olt és egyszer bezár­tak hatunkat, mert nem tudtuk megmondani merre van kelet, nyugat, észak és dél. De nemcsak iskola vanminden faluban; legtöbbször van egy domb vagy hegy is a határban, legalábbis a Dunántúlon. A hegy jó, mert fel lehet kapaszkodni rá, de ez nem elég, folyó is kell. Valami sá­ros folyó is akad legtöbbször. Az nem baj,ha otthon újra megfürde­tik az embert a ránktapadt sok iszap miatt... Lényeg, hogy lehet kutyamódra úszni, buktatni, meg a partról lecsúszni... Bizony, ha mindent el kellene mondani a faluról, nem volna elég hozzá egy álló esztendő. Mert hát vannak házak, vannak süveges emberek és fejkendős nénik. Van sok istálló, ahol meg lehet csodál­ni a lovakat. Van szérűskert, ahol fel lehet mászni a kazlak tetejé­re. Vannak utcák, ahol végig lehet száguldani mezítlábosan kairi- kázva, porfelhőt verve. Van ártézikút, ahol mindig akad, aki trécsel. Van asztalos, lakatos, meg bádogos műhely, ahol mindig akad egy- egy inas jóbarátunk, akivel tervezget, megmeséltet az ember. Van­nak szamaraskocsik; éppen az állomásról jönnek üresen és mi fel- kéredzkedünk és kimegyünk a téglagyárig, a határba, ahol meglova­goljuk a csökönyös szamarakat... A favágókkal el lehet menni az erdőbe, ahol a békástó van, a fűzfák, a fácános, a tölgyes és számtalan madár... Néha egy kar­csú őz vagy nagyagancsú szarvas vágtat el nem messze tőlünk, át a tisztáson... Aztán van a vadászat. Körvadászat télen, nyúlra, rókára. Apa T

Next

/
Thumbnails
Contents