A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
39 és megbocsátani a rosszindulatú és kegyetlen egyéneknek. Igen, nehéz oly jóknak lennünk, amilyenek szeretnénk, amikor a társadalmi szokások megalkuvásra igyekszenek rávenni minket. Pedig a mai világnak nem annyira egy-két hős vértanúra van szüksége, akik életüket is feláldozzák, hanem inkább milliónyi hitvallóra, akik készek néhány izzadságcsepp feláldozására Krisztusért a hivatalokban, gyárakban, szórakozóhelyeken, gyűléseken, szomszédok között. Hitvallókra, akik maguk köré csoportosítják a félénkeket. Hányán szeretnék lelkiismeretük szavát követni, de félnek mások véleményétől; félnek attól, hogy ők emeljék fel a szavukat, de oly szívesen felsorakoznak azok mögött, akibátrankiállnaka jó érdekében. Természetesen kerülnünk kell a "jobb vagyok, mint te" féle fi - togtatást, amikor kiállunk a jó mellett. Nem szabad elítélnünk, megvetnünk másokat. Elég barátságos mosollyal kijelentenünk; - Sajnálom, ezt nem tehetem meg! - ha egyáltalán szükség van arra, hogy valamit is mondjunk. Ha pedig megalkuvók voltunk, talán csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy mások megvetése helyett mások nagyrabecsülése lesz bátor kiállásunk eredménye. Ahelyett, hogy emiatt elvesztenénk barátainkat, még jobban fognak ragaszkodni hozzánk, mert érzik, hogy számukra is erőforrásul szolgálunk. A bátorság ilyen módon is megjutalmaz minket. S ZOL GÁLAT Azaz emberiség, amelyik fenntartás nél kül és tel jes egészében magáévá tenné az evangél iumot s életében valóra váltaná azt, egyszer= smindenkorra megszüntetné a társadalmi osztói yok közti el Ientétek feszítő s romlással fenyegető súrlódásait. Érdekes, hogy már a pogányság megsejtette a társadalmi kiegyenlítődésnek azt a szükségességét, amelyet a lábmosó Krisztus kiál tott világgá s ha nem. is többször, legalább egyszer évenként, a római Saturnál iák napján, az urak szolgálták ki rabszolgáikat. Ami azonban ott csak egynapos kivétel volt, azt a felebaráti szere- tetet Krisztus Urunk országának alapjává tette. Aki engem kiszolgál, az iránt figyel mesnek kell lennem, nemcsak borravalóval, (mert ezzel a lélekkel végzett munkát tel jesen meg nem hál ál hatom.) Aki bármiféle munkát végez értem, ha utcámat söpri, ha gyárban szövi ruhám posztóját, ha a bánya mélyéről csákányozza meleg szobámnak a szenet... mindezek iránt figyel emmel, megbecsül éssel, szeretettel lenni, - ha ez meglenne, lenne-e még szociális veszedelem? (Tóth Tihamér)