A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
26 mondanivalónkat, mert ez serkentőleg hat ránk. Ne vigyük azonban túlzásba és ne akarjunk tudatosan kiváltani kedvező hatásokat náluk s arra se gondoljunk, hogy vajon most mit gondolhatnak rólunk. Csak félig-meddig figyeljünk erre s ne tulajdonítsunk neki túlzott jelentőséget. Ne féljünk túlságosan a sikertelenségtő II Ne tulajdonítsunk túlzott fontosságot annak, hogy sikert érjünk el! Nem fog összedőlni a világ, ha egyik-másik vállalkozásunk, vizsgánk, stb. nem jár a kívánt sikerrel. Fontoljuk meg előre, hogy mi lehet a legrosszabb, ami kudarc esetén minket érni fog. Sok esetben a sikertelenség nem fogja helyzetünket nehezebbé tenni, hanem legfeljebb csak arról lehet szó, hogy nem tudtunk javítani jelenlegi helyzetünkön. Pl. nem nyerjük el a jobb állást, az előléptetést, jobb bizonyítványt. Tehát a helyzet az, hogy csak nyerhetünk, de nem veszthetünk. Más esetekben a kudarc legfeljebb csak azt teszi majd szükségessé számunkra, hogy másfajta megoldást keressünk, másfajta hivatást válasszunk, stb. Utólag kiderülhet, hogy sokkal jobban jártunk így, mintha sikerrel járt volna vállalkozásunk. Sokan éppen ilyen kudarcok nyománbekövetkezett változásokban fedezték fel, hogy egy végtelenül bölcs és szeretetreméltó Isten gondviselése irányítja életüket és hogy Isten vargabetűkkel is célhoz tud vezetni minket. Ha a lehető legrosszabb esélyt lelkileg előre elfogadjuk, ez olyan lelki nyugalommal áraszt el minket, hogy minden képességünket latba tudjuk vetni a siker elérése érdekében. Még vizsga közben is segít minket, ha elfogadjuk, hogy megbuktunk, mert nem tudtunknéhány kérdésre válaszolni. Utána ugyanis a legnagyobb lelkinyugalommal válaszolunk a többi kérdésekre, s ezzel megmenthetjük helyzetünket. Egy színész hasonló gondolatokkal nyugtatta meg magát s az eredmény az lett, hogy az ugyancsak rosszul induló szereplés fényes sikerrel zárult. Ö s szefoglalás ; Ha tehát válságos helyzetekbe is jó eredményt akarunk felmutatni, akkor először olyan körülmények között kell alaposan begyakorolnunk a cselekedetet, amelyekben nem állunk nyomás alatt. A küzdelemnek bátran kell nekiállnunk és védekezés helyett támadó lelkülettel kell a kihívást fogadnunk, mindig az elérendő célt tartva szemünk előtt.
