A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

19- Egy embernek két fia volt. A fiatalabb így szólt atyjához; - Atyám, add ki nekem az örökség engem illető' részét. Az elosztotta köztük vagyonát. Néhánynap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken és szűkölködni kezdett. Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomráta sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. Akkor magába szállva így bánkódott; - Hány béres dúskál ennivalóban atyám házában én pedig itt éhen veszek! Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csakbéreseid közé fogadj be. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. De atyja megparancsolta a szolgáknak: - Vegyétek elő hamar a legdrá- gábbköntöst és adjátok rá; húzzatok gyűrűt az ujjáraés sarut lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de föltámadt; elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. Hívta az egyik szolgát és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, felelte a szolga, atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült.-Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és kérlelni kezdte. De az szemére vetette atyjának: - Nézd, annyi esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. Most pedig, hogy ez a fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leölet- ted a hizlalt borjút. - Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tied. Illet, hogy vigadjunk és örvendjünk, mert a te öcsédmeghalt, de föltámadt; elveszett, de megkerült. (Luk. 15, 11-32.)

Ennél szebben még a próféták sem prédikáltak Isten irgalmáról. Igaz, Jézus ennek fejében nagyon a lelkűkre kötötte az embereknek, hogy ők is irgalmasak legyenek felebarátaikhoz. És hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, ezzel a példabeszéddel támasztotta alá követelését;- Hasonlít a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival. Mikor elkezdte a számvetést, elé állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestől, gyér-