A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

Orbán Miklós, S.J., Róma

13

ROMAI ELETKEPEK

XLII.

Milyen a romai fiatalság?

Római sétánk közben csak pár lépést kell tennünk Mária Szeplőtelen Fogantatásának virágokkal borított szobrától, - amelyet minden esztendőben, dec. 8-án a pápa is megtisztel látogatásával - csak néhány lépésre emelkedik ettől a szobortól az ún. Spanyol lépcső. Az örök város egyik legszebb helye volna ez a művészi és irodalmi emlékekben is gazdag tér a Szentháromság templomhoz felvezető nagyszerű lépcsőjével, ha nem éppen itt tanyázna délelőtt, délután és este az idegen forgalom legsilányabb rétege. Európa kóborló ifjúsága itt ad találkozót egymásnak. A békés huligánok tőzsdéje van előttünk. Elnyűtt arcú fiúk vállig érő hajjal, narancs színű vagy éppen meggypiros nadrágban, félretaposott cipőben, háromnapos szakállal, exaltált tekintetű lányok, akikből már reggel dől a pancsolt pálinkák szaga. Ülnek békésen, egymást fésülgetik, szájuk sarkában ott lóg a kialudt cigaretta, egész motyójuk nem több, mint ami egy strandtáskába belefér. Ülnek és bámulnak a levegőbe, mint akik a múlttal, jelennel és jövővel végleg leszámoltak. Nézőjük mindig akad. Római diákok is elhúznak e csoportok előtt, megnézik idegenből jött kollégáikat, de valahogyan csak úgy, amint az ember az állatkert exotikus madarait nézegeti, vagy az üveg mögött cikázó melegtengeri díszhalakat. A hosszú haj és a beat muzsika, mint szociológiai jelenség, elérkezett ugyan Rómába is, de a bennszülött római ifjúság körében nemigen tudott gyökeret verni. A külvárosi tizenévesek között ugyan rokonszenvre talált az új stílus, de csak amolyan csökevényes formában. Hosszú haj? Igazán hosszú nem, inkább csak olyan, hogy az ember kétségben marad;