A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

10

Kővári Karol y,S.J.

,,Bár pusztulna el az iltjen!”

"Bár pusztulna el az ilyen!" - A megjegyzés egy szomszédra vonatkozott, akinek viselkedése szívfájdalommal töltötte el egész családját és dühbe gurított mindenkit, aki csak kapcsolatba került vele. - "Nem értem, miért hagy az Isten egy ilyen embert élni!" Miért? A válasz nagyon egyszerű; azért, amiért minket is életben tart; hogy elnyerhessük az örök életet. Addig, amíg valaki lélegzik, még remélhetjük, hogyha talán az utolsó pillanatban is, de Isten kegyelme végül mégis győzedelmeskedik s behatol abba a megkeményedett, elfajult szívbe.

Ha Isten elpusztítana minden gonosztevőt és bűnöst, amint az elkövette az első bűnt, ma nem lenne Szent Dizmásunk, Szent Magdolnánk, Szent Máténk és Szent Ágostonunk. A föld ugyancsak néptelen lenne, és a mennyország is. Vajon én életben lennék-e még? Lehet, hogy én nem olyasfajtabűnöket követek el, amilyenekkel tele vannak az újságok, de csak Isten tudja megvonni a határvonalat a kis bűnök és a nagy bűnök között. Könnyen lehet, hogy az én sok kis szeretet- lenségem utálatosabb lesz végeredményben, mint mások előttem nagynak tűnő bűnei. Csak Isten látja, hányszor csordultak ki könnyek elalvás előtt szomszédom szeméből... az én szúrós megjegyzéseim miatt.

Amikor megkérdőjelezzük Isten igazságosságát amiatt, hogy bővelkedik körülöttünk a gonoszság és a bűn, érdemes emlékezetünkbe idéznünk, hogy a világ boldogtalanságáért nagyrészt mi vagyunK felelősek. Nem a szegénység a legnagyobb csapás a világon. A szegénységet csak akkor érzik az emberek, ha környezetüknek jobban megy a sora. Es még ekkor is hányán boldogok szegénységükben is. A testi szenvedés sem mondható a legnagyobb rossznak. Sokboldog lelket találunk a szenvedő testekben is. A szívfájdalmakat a legnehezebb elviselni és ezeknek előidézésében legtöbbször mi vagyunk a hibásak.

Sose felejtem el azt a középiskolás lányt, aki hittanórámonhan- gosan méltatlankodott azért, mert Isten oly sok gonoszságot enged