A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
8 BEZZEG AMI IDŐNKBEN! Ha felnőttek társaságában szó esik fiatalokról, igen gyakran ejtik ki, - hol gúnyosan, hol meghökkenve, hol megbotránkozva - ezt a már szállóigévé vált mondatot! - Ezek a mai fiatalok! és utána mindjárt azt is: - Bezzeg a mi időnkben! Ez a két felkiáltás egymás mellé sorakoztatva rendszerint párhuzamot jelent a múlt és a ma között, a régi és a mai fiatalság között, alaposan elmarasztalva az utóbbit. Holott ugyanígy beszéltek rólunk nem is olyan régen a nálunk idősebbek, azokról pedig ősapáink. íme a bizonyíték! Előttünk fekete vászonkötésben a Katolikus Néplap 1848. évi első évfolyama. Kiadja a '^fó és olcsó könyvkiadó társulat"Pesten, felelős szerkesztő: Szabó Imre Veszprém megyei áldozópap, a pesti kir. egyetemben hitszónok és nyilvános r. tanár, akinek tollából a 29. oldalon egy kis cikk olvasható a következő címmel; - Mondjunk valamit a fiataloknak, hogy az öregek is értsenek belőle. Mi ez a mondanivaló? Szóról szóra a következő: - "Sok panaszt hallottam már életemben, de egy sem esett annyira a szívemre, mint midőn a szülőket hallottam panaszkodni gyermekeikre. Ha elgondoljuk, mily sok gondba, fáradtságba kerül egy gyermek fölnevelése, alig hihetjük, hogy találkozzék olly rossz gyermek, ki szüleit nem becsüli. Es fájdalom mégis sok van ilyen. Fölnő sok fiú, de alig mo- hodzik a bajsza, jószerivel a gatyát sem tudja csipőre kötni s már nem akar függni apjától, anyjának szavát épen semmibe sem veszi. Becsületes rendet sem tud vágni a kaszával, a barázdát kacskaringósan szántja, a szőlőt a világért sem tudná szépen sarokra metszeni és mégis ő akar rendet szabni a háznál. Az egész legénysége abban áll, hogy pipázni, a csutorát kézre adni, s ha apjától kap, a nóta árát a cimbalomba tudja vetni s ha megharagszik, betyárosan el- kerengeti... Fölnő sok leány, de alig mosdik ki egy kicsit, alig tudja bokorra kötni hajában a pántlikát, már édesanyjának parancsolni akar. Becsületes rántást sem tud pirítani, a káposztát mindig koz-
