A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

31

hoz hozzászóltak az atyák; elmondották véleményüket, bírálataikat, javaslataikat az illető püspökkari konferenciák nevében és saját nevükben is. A megvitatott szkémákat átdolgozás után újra az atyák elé terjesztették világoskérdések formájában, hogy véleményt nyilvánítsanak: igen (piacet), nem (non piacet), módosítással igen (piacet iuxta modum) volt a három lehetséges válasz a kérdésekre.

Vegyük sorra most az egyes témaköröket, úgy ahogy a vélemény- nyilvánításhoz előkészített kérdésekben kikristályosodtak:

A kánon jog kódexének átdolgozását ne a túlzott juridizmus (jogi szellem), hanem a lelkipásztori szempontok irányítsák, tehát az emberi személy jogainak tiszteletén legyen a fő hangsúly. Ezt célozza a lelkiismeretben kötelező (forum intemum) és a külső tekintély előtt kötelező (forum extemum) törvények felülvizsgálata, a perrendtartás megújítása, az automatikusan érvénybelépő büntetések eltörlése (poenae latae sententiae). Bizonyos esetekben a püspökkarikonferenciákadhatnak engedélyt (e külön engedélyeket bevezetik a kódexbe), tehát a szubszidiaritás elve érvényesül. Egyszóval; az evangéliumi szeretetésa z sinati szellem hassa át az új törvényhozást. Ez az atyák nagy többségének a kívánsága. A 11 kérdésre adott válasz közül 1488 igen, 5 nem, 564 igen bizonyos módosításokkal. (Itt megjegyezzük, hogy a "piacet iuxta modum" szavazatokat általában az igenlő válaszokhoz csatolhatjuk. A szavazatoknak kétharmada szükséges ahhoz, hogy egy javaslatot figyelembevegyenek. )

A doktrinális kérdésekkel kapcsolatos jelentést

Seper bíboros vezetésével egy különbizottság lényegesen átdolgozta az atyák kívánságára. A szavazásra benyújtott beszámoló, miután a hit mai válságáról szólt, megadja azokat az irányelveket, amelyek a mai nehézségek megoldásában eligazítást nyújthatnak. Nem annyira a veszélyes nézetek és tévedések aggályos feltérképezése a feladat, mint inkább a kinyilatkoztatott igazság állandó hirdetése. A központi tanítóhivatalt segítsék a helyi egyházak, különösen a püspökkari konferenciák. A Magisztérium pozitív módon és lelkipásztori gonddal gyakorolja hivatalát; a nehéz kérdésekben a pápa és a püspökök a teológusokkal és a világiakkal folytatott párbeszéd révén keressék a megoldásokat. A további irányelvek hangsúlyozzák a püspökök felelősségét, a tanok terjesztésének modern lehetőségeit és a tanúságtétel fontosságát. A beszámoló utolsó része a következő kérdéseket terjeszti az atyák elé:

1. Kívánják-e, hogy felállítsanak egy teológiai bizottságot? Ezt