A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

2

tötte el, hanem a kisebb dombokat is. A vajda zsákmányoló hadát úgy elsöpörte, hogy hírmondó sem maradt belőle.

Három napig tartott a szörnyű áradat, amely a Mária oltalmát esdeklő népben semmi kárt sem tett. A veszélyeztetett helyek lakói biztos menedékre találtak a templomocskában, amely körül ekkoriban még népes község terült el.

Az áradat elől menekülők nagy tömegben siettek az Úr hajlékába. A szűk helyen csodálatosan elfértek mindannyian. Máskor, a vasárnapi szentmise alatt, még a falubeliek sem fértek el benne, most pedig a messze vidékről érkezőket is be tudta fogadni.

Amíg benn a hívők éneke áhítattal szárnyalt az ég felé, addig kinnszilajul zúgott az áradat. Már a templomocska küszöbét nyaldosták a sebesen hömpölygő hullámok. Ekkor becsukták az ajtót. Az ének elnémult. A hívek csendes imába merülten várták az elkövetkezendőket. Senki sem félt. Mindnyájan erős hittel bíztak a Szűz Anya oltalmában.

Teltek, múltak az órák. Az áradat emelkedett. A víz lassacskán elérte a kilincset, az ajtó szemöldökfáját, az ablakok párkányát, s már az üvegtáblákat is verdeste. A nép csodálattal nézte az ablakok mellett elrohanó víztömeget, melyből egy cseppnyi sem szivárgott be a templomba. Áhítattal áldották az Úr jóságát és íme az oltár gyertyafényénél glóriás ragyogásban tündöklött föl a kis Jézust karjaiba záró Szűzanya képe.

A pusztító áradat csodálatosan megkímélte a kis templomocskát és a benne oltalmat kereső népet. A falut azonban teljesen elsöpörte. A házaknak, kerteknek nyoma sem maradt. A víz oly mélyen fölszaggatta a földeket, hogy azon a helyenépítkezésre többet gondolni sem lehetett.

így jutott árvaságra a templomocska, amelyet az egykori menekültek dédunokái mais szeretettel gondoznak és friss virággal tisztelik meg akis Jézust karjában tartó Szűzanya képét.

JÓ SZÍNBEN VAN....- Tudod drágám,- mondta egy asszony a barátnőjének - mikor a férjem és én közöttem valami baj van, előbb a gyermekeket mindig kiküldjük egy kis friss levegőre.- Ja? - felelte az élesnyelvű barátnő. Most már tudom, hogy miért vannak olyan jó színben a gyermekeid, mintha mindig a napon lennének!