A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
46 Hogy kérésüket még nyomatékosabbá tegyék az érsek előtt, írásba foglalták és mindnyájan aláírták, Frigyes pedig két társa kíséretében elvitte az érseknek. Ismét kedves fogadtatásban részesültek; nagy meglepetésükre az ónban megtudták, hogy a két hét múlva kezdődő nagyböjti beszédsorozat megtartására már kijelöltek több képzett papot. Azok épp ott voltak, s a három egyetemistának az érsek módot adott arra, hogy’ előttük is kifejtsék nézetüket arra vonatkozólag, hogy milyenelőadásmódot és beszédtémákat tartanak a legmegfelelőbbnek. Ezek a papok azonban képzettségük és jóakaratuk ellenére' sem tudták magukhoz vonzani az egyetemi ifjúságot s a nagyböjti beszédsorozat nem hogy a kételkedőket nem csábította a templomba, de még a katolikus egyetemistákat sem igen érdekelte. Csak a következő évben, 1835-ben tapasztalta Frigyes örömmel, hogy Lacordaire atyát illető megmozdulásuk mégsem volt hatástalan. Ebben a nagyböjtben ugyanis az érsek őt bízta meg a beszédsorozat megtartásával. A hír bombarobbanásként érte az egész várost. Hamarosan erről beszéltek nemcsak az egyetemen, hanem még a politikai és vallásos körökben is. Ellentétes hírek kezdtek keringeni Lacordaire atyára vonatkozólag. Egyesek bírálgatták előadásmódját,, mások az egyház ellenségének híresztelték őt. De voltak olyanok is, akik viszont tőle várták egész Franciaország visszavezetését a kereszténységhez. Az ellentétes véleményekbiztosították a kíváncsiság csúcspontját, s a hatalmas templom zsúfolásig megtelt már az első alkalommal. És csodák csodája, Párizsban, ahol a tempi ómba járók arányszáma egy a tizenkettőhöz volt a nők javára, ezeken az előadásokon főleg a férfiak vettek részt, s többségük a fiatalemberek közül került ki. A Szent Vince Konferencia tagjai testületileg jelentek meg. A konferenciák előtt, ahogyan az előadásokat nevezték, már két órával gyülekezni kezdett a hallgatóság. A székesegyház főhajóját az egyetemistáknak tartották fenn, hiszen elsősorban nekik szóltak az előadások. Ide nőket be sem engedtek. Maga az érsek is eljött minden egyes előadásra. Az utolsó előadáson pedig ő maga köszönte meg Lacordaire atyának az előadássorozatot és ott helyben kinevezte őt a székesegyház kanonokjának. Frigyes minden előadásról újságcikkben számolt be az Univers című lap megbízásából. Lacordaire atya és Frigyes között meleg barátság fejlődött ki. Az atya nagyböjti beszédsorozata állandósulta Notre Dame-ban, s ezeket még azután is folytathatta, miután belépett a domonkos rendbe.