A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

46 Hogy kérésüket még nyomatékosabbá tegyék az érsek előtt, írásba foglalták és mindnyájan aláírták, Frigyes pedig két társa kíséreté­ben elvitte az érseknek. Ismét kedves fogadtatásban részesültek; nagy meglepetésükre az ónban megtudták, hogy a két hét múlva kezdődő nagyböjti beszédso­rozat megtartására már kijelöltek több képzett papot. Azok épp ott voltak, s a három egyetemistának az érsek módot adott arra, hogy’ előttük is kifejtsék nézetüket arra vonatkozólag, hogy milyenelőadás­módot és beszédtémákat tartanak a legmegfelelőbbnek. Ezek a papok azonban képzettségük és jóakaratuk ellenére' sem tudták magukhoz vonzani az egyetemi ifjúságot s a nagyböjti beszédsorozat nem hogy a kételkedőket nem csábította a templomba, de még a katolikus egye­temistákat sem igen érdekelte. Csak a következő évben, 1835-ben tapasztalta Frigyes örömmel, hogy Lacordaire atyát illető megmozdulásuk mégsem volt hatástalan. Ebben a nagyböjtben ugyanis az érsek őt bízta meg a beszédsorozat megtartásával. A hír bombarobbanásként érte az egész várost. Ha­marosan erről beszéltek nemcsak az egyetemen, hanem még a poli­tikai és vallásos körökben is. Ellentétes hírek kezdtek keringeni La­cordaire atyára vonatkozólag. Egyesek bírálgatták előadásmódját,, mások az egyház ellenségének híresztelték őt. De voltak olyanok is, akik viszont tőle várták egész Franciaország visszavezetését a ke­reszténységhez. Az ellentétes véleményekbiztosították a kíváncsiság csúcspontját, s a hatalmas templom zsúfolásig megtelt már az első alkalommal. És csodák csodája, Párizsban, ahol a tempi ómba járók arányszáma egy a tizenkettőhöz volt a nők javára, ezeken az előadá­sokon főleg a férfiak vettek részt, s többségük a fiatalemberek közül került ki. A Szent Vince Konferencia tagjai testületileg jelentek meg. A konferenciák előtt, ahogyan az előadásokat nevezték, már két órá­val gyülekezni kezdett a hallgatóság. A székesegyház főhajóját az egyetemistáknak tartották fenn, hiszen elsősorban nekik szóltak az előadások. Ide nőket be sem engedtek. Maga az érsek is eljött min­den egyes előadásra. Az utolsó előadáson pedig ő maga köszönte meg Lacordaire atyának az előadássorozatot és ott helyben kinevezte őt a székesegyház kanonokjának. Frigyes minden előadásról újságcikk­ben számolt be az Univers című lap megbízásából. Lacordaire atya és Frigyes között meleg barátság fejlődött ki. Az atya nagyböjti beszédsorozata állandósulta Notre Dame-ban, s ezeket még azután is folytathatta, miután belépett a domonkos rend­be.

Next

/
Thumbnails
Contents