A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
38 Mennyire tévedünk, mikor az egyházban csak a külső szervezettséget látjuk, mikor csak egyházjogi törvénykönyvét csodáljuk, vagy kihirdetett "dogmáinak" tanítását mérlegeljük. Az egyház Krisztus eleven teste. Ez annyit jelent, hogy élő életünk Krisztus élő, megváltó életébe kapcsolódik egyháza által. Ennek az egy Krisztusi Testnek sok sok tagja van; mi vagyunk azok. így kell néznünk és szeretnünk egymást Krisztusban. Mint az egységes emberi testben; nem lehet disszonancia a test tagjai között. A szem, a fül, a nyelv, a kéz, a láb mind más munkát végez és mégis mind az egy test funkciója. A kéz vagy a szív nem szenvedhet úgy, hogy az egész test érezze azt. A test egészsége is kiárad minden egyes tagra. Gyermek, agg, házastársak, papok, pápa, - mindKrisztustestének tagjai. A különbség csak az, hogy más minden egyes ember funkciója ebben a testben. De minden egyes tagnak megvan a fontos, élő szerepe. Az egyház szerepe a megszentelés, a tanítás és a kormányzás. A kormányzás tekintélye, Krisztus akarata és megbízása szerint a megszentelő és tanító tevékenység érdekében áll. A szentségek kiszolgáltatása, Krisztus áldozatának megújítása, az Oltáriszentség kiosztása, Krisztus tanításának közvetítése által végzi az egyház a reá szabott krisztusi küldetést. De szülők, tanítók és mindenki, aki más emberrel kapcsolatban van, részese ennek a tanító és megszentelő munkának. Es nemcsak a "hívők" keretén belül kötelesség ez, de azok felé is, akik nem ismerik még Krisztust. Minden ember arra született, hogy önmagát és a körötte levő világot Istennek szentelje. Az Uj Emberiség, Krisztus titokzatos tagjai által mindennek újjá kell válnia Krisztusban és mindennek el kell érnie célját Istenben. Az egyház és tagjai azért vannak, hogy mindenkit és mindent ennek a célnak megvalósításában segítsenek. Belső életünknek, külső tevékenységünknek, érintkezésünknek embertársainkkal ezt a célt kell munkálnia. "Mindig nagy hatással volt rám egy zsidó közmondás, amely így szól: -Amit emberbaráti szeretetből adsz egészséges korodban; arany; amit betegségedben adsz: ezüst; amit halálod után adsz: ólom". (Straus Náthán, nagy emberbarátszavai végrenae- letének bevezetésében.)
