A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

36 köreiben, adottságaiban és helyzeteiben a magunk életét kell él­nünk úgy, hogy az az Isten-Ember élete legyen bennünk. Úgy hogy az élet Kis Körét, a körülményeket, helyzeteket, képességeket és adott­ságokat beleépítjük a Nagy Körbe: időnket az Időtlenbe, az elmúlót az Elnemmúlóba, az ideigvalót az Örökbe, életünket az Életbe. A körökön át, életünk Kis Köreivel a Nagy Isteni Körbe. KÉRDEZTEK. Egy ismerősöm föl yton azzal érvel­gél nekem, hogy a Jézus Szíve-tisztelet csak "magán-kinyilatkoztatá- sori" alapul, tehát nem helyes akkora jelentőséget adni neki.------------- Ismerőse nagyon tévéd es ervel­getéseivel csak arról tesz tanúságot, hogy tudatlan ezen a területen; nem ismeri az egyháznak erre vonatkozó hivatalos tanítását. XII. Pius pápa a Jézus Szíve-tiszteletről szóló nagy körlevelében (Hauri­etis aouas) hangsúlyozottan kiemeli azt, hogy a Jézus Szíve-tisztelet a szentírásra és hagyományra támaszkodik. Az Alucooue Sz. Margitnak adott magán-kinyilatkoztatásnak az volt a célja, hogy általánossá tegye az egyházban Jézus Szívének tiszteletét, amely hosszú évszázadokon át már azelőtt is megvolt az egyházban, de inkább csak kiváltságos lelkek kincse volt. A Megvál­tó üzenetei, amelyeket Sz. Margit útján hozott a hívők tudomására, csakugyan annyira megragadták a jóindulatú hívők lelkét, hogy a Jé­zus Szíve-tisztelet - XIII. Leó szavai szerint - valóságos kegyelmi árvízként terjedt szét a világon. A tisztelet egyes gyakorlatai, főleg az elsőpénteki engesztelő szentáldozás és az engesztelő szentóra, mind több és több lelket nyertek meg maguknak. Az egyház örömmel hagyta jóvá és ajánlotta a Sz. Margit közvetítésével megismert áj- tatossági gyakorlatokat; nem azért, mert Sz. Margit ajánlotta őket, hanem azért, mert önmagukban véve igen értékesek és lelki szem­pontból fölötte üdvösek! Túlzás nélkül mondható, hogy Jézus Szíve tisztelete nem maradt többé a kiváltságos kegyelmektől vezérelt szemlélődök kicsiny táborának lelki öröme és leghatékonyabb ösztön­zője, hanem "népszerűvé", valóságos "közkinccsé" lett a hívek kö­rében. Megváltásunk is, megszentelődésünk és üdvözülésünk is, vég­ső elemzésben, Isten szeretetének a műve. A Jézus Szíve-tisz­telet megérteti velünk Istennek ezt a szeretetét és lehetővé teszi, hogy a magunk részéről is, az Ur Jézusnak kifejezetten tetsző módon viszonozzuk ezt a szeretetet. Kérdezze meg ismerősétől, hogy tud­na-e ő olyasmit, aminek nagyobb jelentősége lehetne lelki életünk­ben, mint a helyes módon gyakorolt Jézus Szíve-tiszteletnek.

Next

/
Thumbnails
Contents