A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

34 sejtelmesen és álmodozva látunk, érzünk és élünk- minden olyanti­tokzatos, új, igézetes. Gyors és szárnyaló képzeletünk álmokat sző, nem ismerünk időt és távolságot: képzeletünk és álmodozásunk min­dent elér, mindent megszínez, mindent kíván és mindent szeret. Mi vagyunk az élet sikerült és sikeres hősei és hősnői: tudunk lenni ki­rályfiak és nagy tudósok, művészek, csodált emberek, levegőben re­pülő hősök, új gépeken nyargaló csoda-emberek; bálványozott szép­ségek, mindenki fölött álló, kegyosztó, nagyszerű emberek. Akkor még nem tudjuk, hogy milyen nagy ára van a legkisebb sikernek is. Hogy milyen ritkán teljesedik be a könnyű álom és ha kicsit is be­teljesedik, milyen hosszú volt az út addig. Akkor még nem tudjuk, hogy szárnyakon száll felettünk az álom és mi gyalog fogunk gyalo­golni álmaink után. Újra csobbant a kő és megindulunk gyalog a gyakorlati, mindenna­pi élet útján. Iskolák, álmok, érzéshullámok, színek és könnyű han­gulatok után jött a családi élet, a munka, a hivatal, a pénzkeresés gondja-baja, betegségek, síró gyermekek, csalódások, megpróbál­tatások, vállalkozások, remények, újrakezdések és letörtségek és mire fölnézünk, íme, már alkonyodott. Az életünk alkonyodott. És újra csobbant a kő az élet vizében és észrevettük, hogy köny- nyen fáradunk, kevesebbet bírunk dolgozni, nem érdekel annyi min­den, mint azelőtt, a rohanó, színes élet odakint kezd idegen lenni, jólesik otthon maradni fázós télben a meleg kályha körül. Kezd szű­külni a világ és menni nélkülünk. Egyre több a búcsúzás: szüléink, barátaink, egyre több kortárs elmegy a temető úton, koporsóba és nagyon mély barázdát vág ez a sok oda-utazás figyelmeztetésül, hogy nemsokára következünk. Hólesőnk és sírunk között a távolság nagy, m íg utazunk és olyan rövidnek tűnik, mikor már a vég felé érünk! Ebben a köröző hullámzásban más körök is futnak. Minden év köröket vet: tavasszal nagy csobbanással dobja magát . y' Uj Evünk új tükrébe a friss élet: zeng, szikrázik, örül, nevet, föl­ébred, újraszületik minden körülöttünk; nedves, meleg szelek ciró­gatják arcunkat; diadalmas új zöldek lobognak szemünk előtt; rügyek pattannak, virágok színesednek, színek, zümmögések, madárdalok, csupa mozgás, csupa szín, csupa ütem, áramlás, lüktetés minden körülöttünk. És az új kör átvezeti a kezdetet az érés idejébe: meleg, megnyug­

Next

/
Thumbnails
Contents