A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

Cser László, S.J. C_jrs^rv^EZF=5EiZ!'<L I. KÖRE Az eleven élet lüktető, mozgékony, telített, színes és gazdag. Éle­tünket szeretnénk ( nnepnapokká tenni. Szeretnénk kikerülni a hétköz­napokat. A változások földjén élünk, igen, de a változatosság nem mindig ünnepi. És van egyhangúság is, lassan ketyeg bennünk életünk órája, szürke minden és egyhangú. Nem mindnyájan jövünk rá egyhamar arra, hogy az életünket ün­neppé nem a korhatár, nem a fordulatok, nem az érdekességek, nem a külső változatok, nem a kényelem és élvezetek teszik, hanem a Ta rtalom. Az a telítettség, amivel éljük az életet. Ennek a Tartalomnak hi­ánya nyugtalanságot, fásultságot, unottságot, kedvte lens éget támaszt bennünk. ízetlen, céltalan, üres minden és nem szórakoztató. Es ha Tartalma van életünknek, akkor minden érdekes, új, izgal­mas, csodálatos. Akkor nem kívánjuk vissza a fiatalságot idősebb korunkban, napsütést borús napokon, tavaszt télben, vasárnapokat hétfőn. Ha újra kellene kezdeni, - mondjuk - ugyanúgy lenne jo megint. Megérte élni, volt értelme, Tartalma az életünknek mindig. Az életnek is úgy látszik vannak körei éppen úgy, mint a nagy vi­zeknek, ha szél ver hullámokat, vagy ha csak egy kavicsot is vetünk a partról. A víz gyűrűzik, a gyűrűk szétfutnak, tágulnak, kimennek a partig, és visszaverődnek és egyre halkulóbb elsimulással végre megint visszatérnek oda, ahonnan indultak és ott eltűnnek. Sokféle ilyen gyűrűzése van az életnek. Az egyik egész földi terjedelmére szól: belecsobbant az életünk a nemlétezésbe és kisbaba korunk gyűrűje megindult, fejlődött és el­ért a gyermekkorhoz, az öntudat világába, a játékok országába. Az­tán új csobbanás és a fejlődő élet vizében találjuk magunkat, amint

Next

/
Thumbnails
Contents