A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
6 A papirend létjogosultsága Aki nem hordja a fekete papi ruhát, annak fogalma sem lehet arról, mennyi lesajnáló, lenéző, sőt gyakran gyűlöletteljes pillantásokban van a papoknak részük. Mintha csak gúnyosan azt akarnák mondani ezek a pillantások az utcán, vasúton, közéletben: - Hát ti még léteztek? Mire valók vagytok ti itt a világon? - Nagyon szellemesen mondta egy alkalommal egy német püspök, hogy néha talán jobb volna, ha a papok kalapjukat egész nap a kezükben tartanák s a szembejövőknek vagy körülöttük állóknak udvariasan a fülükbe súgnák; - Bocsásson meg, kérem, hogy én is létezem; hogy sétálni merek, vagy a vonatra merek szállni! Valóban igen gyakran találkozik az ember azzal a kérdéssel, hogy vajon mi jogon alkot a papság a népek közösségében egy különleges éspedig "főtisztelendő" osztályt, s hogy vajon meg van-e annak a létjogosultsága a XX. században is? A papság a Világüdvözítő hadserege, melyet az Isten hívása választottki és az Isten szentsége látott el örök, kitörölhetetlen jegy- gyei. Az anyaszentegyház megbízatása pedig felhatalmazza arra, hogy az ő nevébenKrisztus igazságait és amegváltás kincseit kezeljék és eljuttassák az emberekhez. Miként a házasság szentsége mintegy átruházza az emberre az Isten teremtő hatalmát, úgy a papi rend szentsége átruházza az arra kiválasztott emberekre a megváltó Istennek a hatalmát. Amint az élet rendjében az ember embertől születik, a kegyelem rendjében az újjászületés is ember által megy végbe. S ennek az újjászületett emberiségnek atyjai a papok. Krisztus Urunknak a parancsa apostolaihoz, hogy tanítsák és ke-
