A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

25

mert ha ebben a fényben nézem múltamat, nemcsak bukásomat látom, hanem Isten megbocsátásának kiáradását is. Ennek emléke pedig legalább oly fontos, mint a bűneimre való visszaemlékezés. Sőt sokkal fontosabb, és ezért sokszor is gondolnunk kell erre, hogy belőle erőt merítsünk az élettel kapcsolatos küzdelemre'.

Ez azonban nem ad nekem okot arra, hogy vakmerőén bizakodjam Isten megbocsátásában. Nem juthatok tehát arra a következtetésre, hogy nem számít, vétkezem-e, vagy sem, hiszen Isten úgyis meg fog bocsátani. Istennem bocsát meg nekem, ha nem bánom meg bűnömet. Bűnbánatról pedig szó sem lehet, ha nem akarom meghozni a bűn elkerüléséhez szükséges áldozatokat, hanem csak Isten irgalmasságára gondolok. Tőkét kovácsolnak azonban múltunk bűneiből, ha felhasználjuk azokat arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A kiindulópont, hogy Istennek valami célja volt a bűn megengedés ével. Hatalmával meggátolhatta volna bűnbe esésünket. De nem tette ezt. Tehátbiztosra vehetjük, hogy valami célja volt a bűnnel. Mint Szent Ágoston mondotta: Isten oly hatalmas, hogy még a rosszat is fel tudja használni jó céljainak megvalósítására.

Mi célja van Istennek a bűn megengedésével?

Norwichi Juliska írásaiban van egy részlet, amely ezzel a gondolattal foglalkozik. 0 megkérdezte egyszer Istent, hogy miért engedi meg a bűnöket. Nem kapott közvetlen feleletet kérdésére, Isten mégis megválaszolta azt. Emlékezetébe idézte, hogy Ádám bűne minden egyéb bűnnél több kárt okozott az embernek, s Isten dicsőségére nézve egyaránt. Ennek a bűnnek a gyógyszere, a Megtestesülés azonban sokkal kedvesebb volt Isten előtt, mint amily visszatetsző volt Ádám bűne. Különben ma nem lennénk megváltva. A Megtestesülés nagyobb jóban részesítette az emberiséget, mint amennyi kárt okozott a bűn. "Ha pedig én jóra tudtam fordítani a legnagyobb bűnt is, ebből megismerheted, hogy a kisebb bűnöket is fel tudom használni a jóra". Ebből Julianna felismerte, hogy a bűnnek is megvan a szerepe Isten terveiben. Felhasználhatjuk ugyanis bűneinket arra, hogy Isten szeretetére és hűségesebb szolgálatára indítóokokat merítsünk belőlük.

Valóban ez a bűnbánat felindításának a célja. Emlékezetünkbe idézi bűnünket, de nem áll meg itt. Ha csak magunkra gondolnánk, ennek a valláshoz még semmi köze sem lenne. Istenre kell tekintenünk, és meg kell adnunk neki, ami Ot megilleti. Mivel tartozunk Istennek, miutánmegbántottukőt bűnünkkel? A bűn Isten valamely tör-