A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
13 Most már ne nézz semerre, csak füttyents könnyen és gondtalanul. Dolgoztál? Jól van. Nevettél? Jól van. Örültél? Jól van. Sírtál? Jól van. Éltél? Jól van. Haldokolsz? Jól van. Meghalsz? Jól van. Éltél, ember voltál. Szellem és anyag. Külön-élő és elvegyült halott, akinek megvolt, megvan és meglesz a helye, amíg az anyag ideje és a lélek időtlensége áll. AZ ORGONAPADTÓL A PÜSPÖKI SZÉKIG Rövid betegség után elhunyt a francia püspöki kar egyik érdekes egyénisége, Emile Blanchet, Saint Dié egyházmegye főpásztora, a párizsi Institut Catholique igazgatója. Havreban született 1886-ban. Edesatyja a város plébánia- templomának orgonistája volt. A gyermek legnagyobb jutalma az volt, ha atyja megengedte, hogy odaülhessen melléje az orgona pad jóra és forgassa a kottát. Itt az orgona padján, édesapja mellett, nyerte hivatását. Az egyházi zenének is rajongója lett élete végéig. Papfxi 1911-ben, püspökké 1940-ben szentel fék. Rövidesen nagy megpróbál tatások sora szakadt rá: egyházmegyéje hadszíntér lett, majd német megszállás alá került, s a püspöknek is bujdosnia kellett a megszállók elől: hívei között rejtőzött akkor is, amikor Saint Diét felgyújtották. A háború után megkezdte egyházmegyéje újjáépítését, de a francia püspöki kar bizalma új munkaterületre szólltotta: 1946. októberében átvette az egyik legnagyobb francia kától ikus tudományos ésne- velő intézmény, az Institut Cathol ique vezetését: Húsz éven át töltötte be hivatalát, s fáradozásai nyomán az Institut sokat fejlődött és gyarapodott. Egyike volt Párizs legjobb egyházi szónokainak. Legyen benned igazában nagyi el kű szeretet, amely nem engedi legyűrni magát semmiféle nehézségtől; legyen benned tevékeny szeretet, mert as szeretet sohase téti en; t ü r e I m e s szeretet, mert a szeretet el tűr mindent: s z e n v e dő szeretet, mert a szeretetnek az utolsó Ieheletünkig szenvednie kell. (Hofbauer Sz. Kelemen.)