A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
3 SZENT MONIKA, ÖZVEGY Gyakran jöttek hozzá asszonybarátai, illetve tisztes tagaste-i matrónák, és sírva mutogatták neki a férjeiktől kapott verések (Ünnepe: május 4.-én.) • • nyomait. - Magatok vagytok az okai, - mondta nekik a fiatalasszony, mert nem tudtok vigyázni a nyelvetekre! Neki magának nem kellett megérnie, hogy kezet emelt volna rá a férje. Pedig lobbanékony természetű, pogány férfi volt Patricius. Mégis valahogy tisztelnie kellett ezt a különös asszonyt, aki maga volt a megtestesült finomság és önuralom... Monika önmagában kereste mindig a hibát, pogány férjét a család fejének tekintette és i- mádkozott érte. Érte és anyósáért, aki mindent jobban akart tudni, mint a fiatalasszony s aki ilyenformán jó türelempróbát jelentett menye számára... Monika türelmes szeretete mindkettőjüket a kereszténységbe vezette haláluk előtt. Ez volt Monika asszony első nagy győzelme. Gyermekei közül a legidősebb fiú, Ágoston, indult acsaládbüsz- keségének. Csodagyerek számba ment, csillaga volt az iskolának. Főiskolai tanulmányai a híres, ősi punfővárosba, Karthágóba vitték. Tizenkilenc éves volt még csak s már ismert szónoklattan tanár... Az egyetemi város erkölcsi fertője azonban magával húzta a hevesvérű fiatalembert. Hitét is elveszítette, - hitújoncként tartozott az egyházhoz - és egy sötét szektához, a manicheista tévhithez csatlakozott. Az édesanya az első évben még a házból is kitiltotta a hitetlenségével kérkedő fiút, mert nem bírta elviselni gúnyolódó, istengya- lázó megjegyzéseit. Később mintha valami mégis azt súgta volna Mónikának, hogy nem veszíti el végleg a fiát. S megkezdődött ennek a híres édesanyának a küzdelme Ágoston leikéért. Tizenhárom éven át imádkozott érte és siratta. Minden papot, püspököt megkörnyékezett, kért, könyörgött, hogybeszéljenek
