A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
47 amely főleg az angliai gazdagok köréből indult el; akik Isten büntetésének hirdetik a szegénységet. Éppen nemrég halt éhen egy szegény asszony London kellős közepében. A mai kor Káinja nem bunkóval öli meg áldozatát, hanem kőszívével. Az anyagelvűségnek ezt a jéghideg szelét a keresztény szeretet meleg lángjával kell hatástalanítaniuk. Frigyes és barátai elhatározták, hogy másnap ismét találkoznak, s megbeszélik a gyakorlati teendőket egy szeretet-közösség alapítására. f Folytatjuk) Isten lábnyomai Egy neves francia tudós, évekkel ezelőtt, a sivatagot járta kutatás céljából. Vezetője egy arab férfi volt, aki naponta többször is, de főleg napnyugtakor leterítette a földre kis imaszőnyegét, letérdelt rá és elvégezte imádságait. Egyszer megszólította őt a tudós egy ilyen esti ájtatosság után: - Mit csinálsz ilyenkor, arra a szőnyegre térdelve? - Imádkozom. • Imádkozol? Ugyan kihez? - Allah-hoz, Istenhez. A "szabadgondolkodó" tudós mosolyogva mondta: - Láttad már az Istent valaha? - Nem. - Érintetted valaha a kezeddel? - Nem.- Hát akkor te bolond vagy, hiszen olyan Istenben hiszel,akit sohasem láttál, sohasem halottál, kezeddel sohasem érintettél! Az arab nem válaszolt. Am int másnap reggel még napkelte előtt, a tudós kilépett sátrából, odahívta az arabot és a földre mutatott: - Itt ma már teve jártl Az arab szeme fölvillant: - Látta Ön azt a tevét? • Nem.- Megérintette Ón kezével azt a tevét? - Nem. • Akkor Ön bolond, hiszen olyan tevében hisz, amelyet se nem látott, se nem hallott, sem a kezével nem érintett!- Ohó! De itt a homokban köröskörül látom a lábnyomokat! Ebben a pillanatban, teljes szaharai színpompájában, felkelt a nap. Az arab könnyed kézmozdulattal kelet felé mutatott: • Nézze csak az úr a Teremtő lábnyomait és akkor megtudja, hogy van Isten...
