A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
OZANAM Az egyetem és a nyo - mortanyák apostola Frigyes sok időt töltött a szegények között. Gondozásuk érdekében még az előkelő meghívásokat is nem egyszer lemondta. A szegények számára amúgy is nehéz telet még rettenetesebb tavasz követte. Kitört ugyanis Párizsban az ázsiai kolera járvány, és tömegesen szedte áldozatát. A gazdagok sem voltak kivételek. Ampére is felkészült a fertőzés lehetőségére, s meghagyta Frigyesnek, hogy ha dörömbölést hall szobája padlóján, akkor ne is menjen be hozzá, hanem szaladjon mindjárt a papért, utána pedig hívja el orvosát. Frigyes ugyanezt kérte Ampére-től, ha ő esne bele a betegségbe, s még hozzátette, hogy szállíttassa azonnal a kórházba, mert nem akar a házbelieknek terhére lenni. A járvány veszélye azonban nem tartotta vissza Frigyest attól, hogy a betegeken segítsen. Nemrég egy haldokló iskolatársa mellett ült és miután elhívta hozzá a papot, haláláig mellette maradt. "Az örökkévalóságon keresztül hálás leszek neked, Frigyes" - suttogta a beteg mielőtt elköltözött ebből a világból. Aszegényekközöttmég több áldozata volt a járványnak, úgyhogy a nővérek és a segítségükre siető egyetemi hallgatók szünet nélkül dolgozhattak. Életük napról napra való kockáztatása mély és hosszantartó barátságot alakított ki közöttük. A nyomorgók között egyesek azt a hírt terjesztették, hogy a járványt a gazdagok terjesztik köztük, mert így akarják csökkenteni soraikat. Ez az ellenséges hangulat még veszélyesebbé tette az egyetemi hallgatók és orvosok munkáját, s néha csak az mentette meg őket, hogy Rozália nővérre hivatkoztak, mint az ő munkatársai. A nővért mindenki ismerte és tisztelte s ez még a véres szájúakat is lecsillapította.
