A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

16

®í?í?ígíR<§

üo iiLiasifigi'

3ÍTOS3 \ Béky Gellert, S.J.

a» a tfiSawiKisiLgssa iK^giipi?®®!1!?ja

Minden újság, minden valamirevaló könyv dátummal, évszámmal ellátva jelenik meg. A levél elejére ezt szoktuk írni: 1967. január 1. És büszkén emlegetjük, hogy mi a "huszadik" század gyermekei vagyunk.

Számunkra ez magától értetődő valami. Am a pogány kínai érthetetlenül csóválja fejét; miért éppen 1967? S hogy hogy "huszadik" század? Hiszen a mi népünknek legalábbis kétszer ilyen idős múltja van? A kínai nép történelme négyezer évet számol!

Honnanvanhát az, hogymi itt Európában, vagy Amerikábanmég mindigcsakl967-nél tartunk? Mikor még az izraelita kalendárium is ötezren felül számítja az éveket?!

Őseink, ha könyvet vagy levelet írtak, így titulálták; "Kelt az Úrnak 1666. esztendejében... "Régi sírfeliratokon, emléktáblákon, krónikákban sűrűn előfordul ez a két rejtélyes szó: "Anno Domini... az Úr esztendejében. S utána áll az illető évszám.

A régi görögök az első olimpiásztólkezdve számították az éveket. A római időszámítás Róma alapítását vette kiindulópont gyanánt. Más népek egy-egy uralkodó trónralépésétől számolták az idő forgását. Maazonbanaz emberiség jó része KRISZTUS születésével kezdi az időszámítást. Ez az új időszámítás a hatodik században terjedt el Rómából az egész keresztény világban. Jézus Krisztus ezzel a történelem középpontjaiéit. Születése a legkimagaslóbb esemény az emberiség történetében.

Négy, aránylag rövid könyvben van megírva ennek a galileai ván-