A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

10

Szeder Mihály, S.J.

TITKOS FRIGY

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

A faluban már jó ideje suttogtak az emberek, főleg azonban az asszonynép. A suttogás megett pedig valami jövendőbeli botrány előszele fújdogált. A suttogást okozó személyeket pedig még álomban sem lehetett volna egymással kapcsolatba hozni rendes körülmények között. Az egyik szereplő az almási uraság lánya volt, Amálka kisasszony. A másik pedig Végh Marci, az apátság nemrégen fogadott vadőre. Lévén szó két különböző nemű egyénről, nem nehéz ki találni, hogy a suttogás tárgya mi lehetett. Elég az hozzá, hogy a lőcsfalvi papnak az eset nemsokára igen sok főfájást okozott, mert mint látni fogjuk, tőle függött, hogy a botrány szellője viharrá dagad-e vagy lecsitul és valamiféle megoldást nyer.

Egyik nap Amálka kisasszony titokzatoskodva beszélni óhajtott a plébános úrral. A plébános jól ismerte, hiszen a Gyuri pásztor pulijának és Amálka kisasszony idomított kutyájának históriája még élénken élt emlékezetében. Érdekes személyiség volt a kisasszony, azt meg kell adni. Bár a Sacré Coeur intézetben végezte iskoláit, a jó apácák nevelésének nyoma nemigen látszott rajta. Nyíltszájú, jókedvű, vakmerő teremtés maradt. Gyerekkorában együtthancúrozott a major gyermekeivel. Később is megvetést mutatott saját társadalmi osztályával szemben. Innen ered barátkozása Vigyori Gyurival is a kutyák miatt. A faluban "Szélvész" kisasszonynak hívták, mert úgy száguldott a határban hátas lován, mint a szélvihar. Több kérője is akadt a környékbeli földbirtokos csemeték közül, no meg a vármegyei urak közül is, de egyik sem tetszett neki. Végh Marcin azonban megakadt a szeme. Marci mint afféle erdész, mindig magában volt, hivatalos kóborló, mint maga akisasszony is. Nem volt hát nehéz nyomába szegődnie és kikezdeni vele. Mert szegény Marcinak ugyan hogy is jutott volna eszébe, lévén egyszerű kommenciós vadőr, hogy a nagyságos kisasszonynak csapja a szelet? A kisasszony azonban megvetette a gőgös nyápic magafajtabeli fiatalembereket s tetszett neki az egyszerű deli vadőr paraszti ereje, bátorsága... Dehát mit