A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
29 Kővári Káról y,S.J. Becsüld nagyra magadat! I Istengyermeki méltóságunkból fakadó felfoghatatlan értékünket abból a tényből is megsejthetjük, hogy csodálatos módon Kri s z tus állandóan közöttünk akart maradni az Oltáriszent- s égben. Ha mi katolikus neveltetésben részesültünk, talánméged- dig fel sem fogtuk, milyen érthetetlenül rendkívüli tény az, hogy az Isten lakást vett köztünk, látható alakban, bár elrejtve a kenyér és bor színe alatt. Képzeljük el azért egy pillanatra annak a pogánynak a meglepetését, akivel a hithirdetők először közlik ezt az oly hihetetlenül hangzó és mégis oly örvendetes hírt. Itt, abban a városban, amelyben ő lakik, van egy utca, s abban egy ház, ahol maga az Isten lakozik közöttünk! Ha pedig megtudná, hogy ő is bemehet az Isten házába, sőtbi- zonyos napokon és órákban még meg is láthatja Istent, aki az elfüg- gönyzött oltárszekrényben az arany ostyatartóban kenyér szülében tartózkodik közöttünk, akkor még inkább növekedne csodálata, és bizonyára hitetlenkedése is. / Gondoljunk csak arra, hogy az Ószövetségben csak a főpap mehetett be a Szentek Szentjébe, s ő is évente csak egyszer! Pedig Istennek ott való jelenléte csak előképe volt az Oltáriszentségben való jelenlétnek! Tehát még a zsidók számára is hallatlan dolog, hogy bárki bemehet az Isten házába, és szemét a kenyér szülében rejtőző Istenre emelheti. De ha még azt is elárulnánk emberünknek, hogy megfelelő lelki előkészület után, amit mindenki könnyen teljesíthet, hetente, sőt akár naponta is magához veheti Istent, erre már minden bizonnyal csak fejét csóválná, és furcsa tekintetet vetve ránk gyorsan elbúcsúzna tőlünk. Hogy Isten táplálékul adja magát az embereknek! Ki hallott ilyet?! Mikor maga az Ur Jézus beszélt erről először a zsidóknak, még ta
