A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
II probléma gyökerére teszem a fejszét... Hallottad-e valaha ezt a kifejezést: Sár - arany? Nos, Kedves Barátom, az eszmény és mi; a sárarany. Az eszmény maga a szín-arany. Te ezt kerested magadban és másokban. Tündöklő, vakító, sárgán fénylő szín-aranyat. Én is ezt tettem. De az én felfogásom szerint az arany Sár-arany. Földben, kőzetben, sárban van. Nemcsak benne, de vele szinte eggyé olvadva... Hát ez az ember! Arannyal van tele. De ez nem látszik mindig. A sár, kő, por több, mint a fém. De ott van benne. Nos, az idealista, mint Te is, szín-aranyat akar. Összezúzza az ércet, kimossa, kiolvasztja s megkapja a .színaranyat. De még a szíharany is gondozásra szorul. Szüntelen tisztogatni, fényesíteni, szidolozni kell, mert az oxidálódás és földi piszok rárakódik. Emlékszel gyermekkorunkban az arany pénzre, amit találtunk? Mennyit kellett súrolgatni, csiszolgatni, hogy ismét aranynak lássák? Te azonban és sok idealista társad, alkimisták, aranycsinálók akartok lenni. Sok ezer év titkos boszorkánykonyhája próbálkozott vele s nem tudnak aranyat csinálni. Az arany ma is a föld mélyében, porban, kőben és sárban van, és ott található. - Az én életfilozófiám ez; Az ember arany. De Sár-arany! Nekem öröm ez a tudat. S ha magamban vagy másokban felfedeztem a rejtett aranyérc-szemeket igen nagy örömet érzek. Érték vagyunk. Arany-érc. Arany-kőzet... Ezake- resztény valóság-érzet! Remélem, Kedves Barátom, hogy karácsony ünnepén, amikor az emberré lett Istent a jászolban, az istállóban, a rongyos pólyákban szemléled; Benne is meglátod a legtökéletesebb Sár-aranyat. Mert szíharany létére sárba rejtőzött (emberré lett). És aző szemlélete meggyógyítja összezúzott lelkedet. - Öreg Barátod. 1929. január 15. Kedves Öreg Cerberusom! - Sajnálom, hogy nem léptem érintkezésbe veled hamarább. Egy ilyen őszinte és földízű, durva realistával való kapcsolat, mint Te vagy, megkímélt volna rengeteg belső szenvedéstől. De talán nem késő még most sem. Sár-arany elméleted lerántott az Olimpuszi magasságból a valóság völgyeibe és aranycsináló rögeszmém halálos sebet kapott, de most nem a csalódástól, hanem a jövendő gyógyulás eshetőségétől. Imádkozzál értem, Kedves Cerberusom, mertkezdem hinni, hogy talán mégis használhat nekem is. - Ölel - Öreg Barátod. Remélem, indiszkrécióm senkit meg nem botránkoztat és tényleg sokaknak lelki hasznára lesz, mint gondoltani. Ez lesz egyetlen mentség számomra.
