A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
3 Éppen úgy, ahogy a hold vonzása kihat a tengerre és irányítja apályát, dagályát. A civilizáció, nevelés, háborúk emberi művek. Azok jó és rossz hatásai mindenkit érintenek. Az apák bűne nem palántálódik át a gyerekekbe, de a bűnök következménye igen. Éppen úgy a szülők példája, erénye is látható a gyermek életén. Néhány évszázaddal ezelőtt a civilizált világ Afrikát rabszolga-termő telepnek tekintette. Ma, ha ezek a népek a fehér fajjal szembenállnak, csodálkozunk... A szenvedések legtártabb forrása egyéni önzésünk. Amint valakimagát látja és érzi a világ központjának, minden cselekedet szembefordul mások érdekével. Az önzés mérge önt el bennünket, mert minél többen élnek csak önmaguk önzésének, annál nagyobb, tágabb szenvedés-tenger önt el bennünket. Isten nem változtatja meg ezt a helyzetet külön csodával, hiszen a teremtés természetes útján szabadok vagyunk választani jó és rossz között. Szabadok: szeretetből vagy önzésből élni. Az isteni kegyelemnek azonban van módja arra, hogy a szenvedő egyesek kegyelmei által ebben a bűn és szenvedés áradatban is megszenteljék és megmentsék lelkűket. A búza és konkoly együtt marad az aratásig, s csak utána választja szét az Isten. Isten olyan világot teremtett, ahol adva van a bűn lehetősége. Szabad akarattal teremtett emberrel ennek a lehetőségnek állniakell. Az ember szabad abban, hogy rosszat, bűnt, - vagy jót: szeretetet választ. Isten tiszteli teremtményeinek szabadságát. Tudva gyengeségünket, a megváltás műve által forrását nyitotta gyengéd szerete- tének és a megbocsátás kegyelmének. Ami a hívő lelket legjobban szorongatja, az a kérdés, hogy miért enged az Isten súlyos bűnt elkövetni, mikor tudja, hogy ezzel igazságossága miatt, súlyosan kell büntetnie... Fontos ennél a kérdésnél az, hogy tisztában legyünk a bűn mibenlétével. Mindaz, ami az isteni teremtés rendjét feldúlja: bűn. Ez az úgynevezett "tárgyi" bűn. Alanyivá, személyes bűnné akkor válik, amikor a kihágást szabadon követtük el. Nincs tehát olyan bűn, amit el nem követni nem volna módunkban. Ha tudjuk, hogy mi a törvény, ha tudva és akarva át akarjuk hágni a törvényt és valóban át is hágjuk Isten törvényét, akkor választottunk a magunk akarata és az Isten akarata között. Magunkat választottuk. Súlyos törvény esetén ezzel szembefordultunk Istennel, s elszakítjuk magunkat akaratának parancsától. Ezzel vagyunk "bűnösek" súlyos vagy kevésbé súlvos mértékben. Ezt tették az Osszülők, amikor Isten akaratával szembefordultak és a maguk akaratát választották az isteni Akarat ellen. Minden
