A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

Siettünk 'haza, hogy Páter L. -nek megmondjuk miről van szó. A kórház udvaron találtunk rá. Kerékpárja mellett állt és vöröskeresztes szalagját igazgatta a karján.- Ideje lesz menni, Atya, haragszanak a vörösök.

Beszélgetve mentünk a kapu felé. Még nem értünk egészen a kijáratig, mikor a mandarin és három kísérő katonája toppant elénk. A mandarin udvariasan kezet nyújtott és mosolyogva panaszolta, hogy P. L. megfosztja kedves társaságától már jó ideje.- Borzalmasan elfoglalt vagyok, magyarázta az orvos-páter.Nyolcvanbeteg a kórházban, naponta többszáz bejáró beteg, délelőttönként két-három operáció. Két súlyos esetem van, az életükről van szó. Nem hagyhatom el a kórházat egy percre sem. De most éppen hozzátok indultam.

A kísérők közül az egyik dühösen kifakadt;- A mi parancsunk fontosabb, mint a betegek!- Az orvos helye elsősorban a betegek mellett van. Az én hivatásom kötelességet is ró rám.- Nem lehet más hivatásod, mint nekünk engedelmeskedni.- Mi lesz a betegekkel, ha nem vagyok mellettük?

A katona szeme vérben forgott.- Ott döglenek. Vedd tudomásul, hogy az egész viselkedésed államellenes. Ezek a kifogások azt mutatják, hogy nem velünk, hanem a másik oldallal vagy.- Itt nincs szó politikáról, egyedül kötelességtudatról.

A mandarin hátat fordított és megindult az allén végig. Hozzám fordult:- Már régen szeretnék körülnézni a misszióban. Azt hiszem, most együtt végigmehetnénk.

P. M. a fülembe súgta;- Maradjon itt, most ne menjen el.

Visszafordultam. A katonák kivették P. L. kezéből a kerékpárt és az árokba hajították. Kezét hátracsavarták és lökdösték kifelé.- Hagyjatok békén. Megyek magamtól is. Erre nincs szükség.

Bel ső kína i helyzetkép. ■ 19 45 - -------- Cser László S.J.