A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

38

Michelangelo csak távolról nézte az épülő bazilikát, hozzá is eljutottak a már-már panamának beillő trösztpolitika hírei. Azt is látta mindenre figyelő szemével, hogy a bazilika egyre inkább a fattyú alkotások jellegét kezdi mutatni. A 72 éves firenzei szobrász, aki ekkor már joggal kívánkozhatott volna a nyugdíjas évek békéje után, hiszen már annyi nagy alkotással ajándékozta meg a világot, hogy azokból tíz művésznemzedék becsülete is vastagodhatott volna. Szóval a 72 éves Michelangelo ugyancsak nem rejtette véka alá véleményét, amikor az egyik Sangallo az új rajzokat megmutatta neki és cinkost váró kacsintással megjegyezte: pompás kaszáló ez, csak vágjuk, vágjukés sohasem fogy el a széna. A cinikus és ripők szavakra Michelangelo kirobbant: amilyen barmok vagytok, mást nem is akartok csak zabálni! Úgy megutálkozott ettől az egész Sangallo bandát átható kapzsi szellemtől, hogy elvileg kikötötte, amikor III. Pál őt állította az építkezés élére, semmit sem fogad el ezért a munkájáért. Egyedül az Isten dicsőségére és saját lelke megmentésére akarja élete utolsó éveit a nagy vállalkozásnak szentelni.

III. Pál 1547. január 1-énkülön brévével az aggastyán szobrászt az építkezés teljhatalmú urává tette. Michelangelo bonthatott, alakíthatott, egyszerűsíthette Bramante rajzait. Tette is, igen erős kézzel irányította a munkákat. Ellentmondani nem mert senki; olyan nagy volt a tekintélye. A pápa éppen az egység érdekében bízta a munkák vezetését Michelangelora. A következő 4 és fél év alatt 121500 dukátot fordítottak az építésre.

III. Pál pápa halála után a munka üteme lényegesen lassúbb lett. • III. Gyula uralkodása alatt pedig az áskálódás sem hiányzott. Az ősz művész ellenségei a pápánál minduntalan arról panaszkodtak, hogy Michelangelo zsarnok, nem lehet vele kijönni, nem hallgat meg senkit, csak a saját feje után megy. III. Gyula válasza az újabb rágalomhadjáratra az volt, hogy 1552. januárjában kiadott motu propriojával megerősítette III. Pál pápa azon rendelkezését, amellyel az Michel- angelot teljhatalommal ruházta fel.

De Michelangelónak hamarosan látnia kellett, hogy amit nem értek el ellenségei, azt elérik a pápai állam pénzemberei. Egyre jobban lanyhult a munka üteme, egyre kevesebb pénzt kapott; 4 év leforgása alatt az építkezés költségei 50 százalékos csökkenést mutattak. Michelangelo már-már azon gondolkodott, hogy fölmondja állását és visszatér szűkebb hazájába Firenzébe. Az új pápának, IV. Pálnakazonban sikerül a haragos és csalódott művészt jobb belátásra bírnia. Megerősítette a bazilika építésének, mint vállalkozásnak