A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
35 A KINYILATKOZTATOTT IGAZSÁGOKRA nézve ez az elv irányadó: "A hívőknek csatlakozniuk és vallásos készséggel ragaszkodniuk kell püspöküknek Véleményéhez hit és erkölcs terén, amelyet Krisztus nevében nyilvánított ki számukra" (25. pont). Amikor a püspökök, szétszórva ugyan az egész földkerekségen, de az "egység kapcsát fönntartva egymás közt is, és Péter utódjával is, a hit és erkölcs terére vonatkozó hiteles tanításukban azonos tant hirdetnek, mint olyat, amelyet a híveknek el kell fogadniuk, tévmentesen jelentik ki Krisztus tanítását" (25. pont). Más szóval kifejezve: a püspököknek ilyen tanítását a híveknek úgy kell elfogadniuk és ellenkezés vagy zúgolódás nélkül a magukévá tenniük, mint a hitükből folyó igazságot. EGYÉBKÉNT A PÜSPÖKÖK, bár külön-külön vévenem tévmen- tesek, a pápa tekintélye alatt, a számukra kijelölt híveknek igaz és teljes értelemben vett tanítói. Épp azért a híveknek úgy kell tisztelniük őket, mint a keresztény igazság hites, Istentől rendelt tanúit. A zsinat tanítása szerint; "A híveknek úgy kell ragaszkodniuk püspökeikhez, miként az egyház ragaszkodik Jézus Krisztushoz és miként Jézus Krisztus ragaszkodik az Atyához, hogy mindannyian egységbe forrjanak össze". (27.pont). MINDEZEKBŐL VILÁGOS az a végső következtetés, hogy az Ur Jézus egyházának igazi hívője nem bírálgatja püspökének rendelkezéseit, hanem gyermeki tisztelettel és ragaszkodással elfogadja és legjobb erejével arra törekszik, hogy azt minél tökéletesebben megvalósítsa a saját életében. Krisztus egyházának igazi tagja imádkozik püspökéért, hogy a természetfeletti rendbe tartozó, tehát a pusztán emberi erőket túlhaladó küldetését Isten tetszése szerint sikerüljön betöltenie. Főleg ebben a hónapban - Szentséges Atyánk óhajához híven - buzgón és bizalommal azért ostromolja az eget, hogy "a hívek tanulékony lélekkel fogadják püspökeik szavát, amikor ezek tanítói hivatalukat gyakorolják". A KATOLIKUS HÍVŐNEK csakboldognak lehet és kellene magát éreznie amiatt, hogy hit és erkölcs terén mindig könnyen és biztosan megtalálhatja az igazság útját; nem kell tévelyeknek vagy bizonytalanságoknak homályában vakon tapogatóznia. Az öntudatos, hitét értő katolikus hívő a püspökében ismeri föl a közvetítőt önmaga és Krisztus között, hogy az biztosan vezesse őt az eljövendő örök haza felé, amelyre lelkünk legmélyén vágyódunk e földi, átmeneti hazánk után. (Vö. Zsidók 13,14.)